Izajás könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!	1 Surge, illuminare, Jerusalem, quia venit lumen tuum, et gloria Domini super te orta est.
2 Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted.	2 Quia ecce tenebræ operient terram, et caligo populos ; super te autem orietur Dominus, et gloria ejus in te videbitur.
3 Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez.	3 Et ambulabunt gentes in lumine tuo, et reges in splendore ortus tui.
4 Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák.	4 Leva in circuitu oculos tuos, et vide : omnes isti congregati sunt, venerunt tibi ; filii tui de longe venient et filiæ tuæ de latere surgent.
5 Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád.	5 Tunc videbis, et afflues ; mirabitur et dilatabitur cor tuum : quando conversa fuerit ad te multitudo maris ; fortitudo gentium venerit tibi.
6 Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.	6 Inundatio camelorum operiet te, dromedarii Madian et Epha ; omnes de Saba venient, aurum et thus deferentes, et laudem Domino annuntiantes.
7 Kedár minden nyája odagyűlik hozzád, Nábajót kosai neked szolgálnak; kedves áldozattá lesznek oltáromon, és dicsőséges házamat megdicsőítem.	7 Omne pecus Cedar congregabitur tibi ; arietes Nabaioth ministrabunt tibi : offerentur super placabili altari meo, et domum majestatis meæ glorificabo.
8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, és mint a galambok dúcaikhoz?	8 Qui sunt isti qui ut nubes volant, et quasi columbæ ad fenestras suas ?
9 Bizony, rám várnak a szigetek, és elöl Tarzis hajói, hogy elhozzák fiaidat a távolból, ezüstjüket és aranyukat velük együtt, az Úr, a te Istened nevének és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.	9 Me enim insulæ exspectant, et naves maris in principio, ut adducam filios tuos de longe ; argentum eorum, et aurum eorum cum eis, nomini Domini Dei tui, et Sancto Israël, quia glorificavit te.
10 Idegenek fiai építik fel falaidat, és királyaik neked szolgálnak; mert haragomban megvertelek ugyan, de jóindulatomban megkönyörültem rajtad.	10 Et ædificabunt filii peregrinorum muros tuos, et reges eorum ministrabunt tibi ; in indignatione enim mea percussi te, et in reconciliatione mea misertus sum tui.
11 Kapuid állandóan nyitva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordják hozzád a nemzetek gazdagságát, és királyaikat bevezessék.	11 Et aperientur portæ tuæ jugiter ; die ac nocte non claudentur, ut afferatur ad te fortitudo gentium, et reges earum adducantur.
12 Mert az a nemzet és az a királyság, amely nem szolgál neked, elvész, és a nemzetek teljesen elpusztulnak.	12 Gens enim et regnum quod non servierit tibi peribit, et gentes solitudine vastabuntur.
13 Hozzád jön a Libanon dicsősége, ciprus, szilfa és cédrus egyaránt, hogy ékesítsék szent helyemet, és lábam helyét megdicsőítem.	13 Gloria Libani ad te veniet, abies, et buxus, et pinus simul ad ornandum locum sanctificationis meæ ; et locum pedum meorum glorificabo.
14 Meghajolva jönnek hozzád elnyomóid fiai, és lábad talpához borulnak mind, akik megvetettek; így neveznek téged: az Úr városa, Izrael Szentjének Sionja.	14 Et venient ad te curvi filii eorum qui humiliaverunt te, et adorabunt vestigia pedum tuorum omnes qui detrahebant tibi : et vocabunt te civitatem Domini, Sion Sancti Israël.
15 Elhagyatott voltál és gyűlöletes, s nem volt, aki feléd járt volna; de ehelyett örök fenséggé teszlek, sok-sok nemzedék örömévé.	15 Pro eo quod fuisti derelicta et odio habita, et non erat qui per te transiret : ponam te in superbiam sæculorum, gaudium in generationem et generationem :
16 Szopod majd a nemzetek tejét, és királyi emlőket fogsz szopni; akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.	16 et suges lac gentium, et mamilla regum lactaberis ; et scies quia ego Dominus salvans te, et redemptor tuus, Fortis Jacob.
17 A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok; a fa helyett rezet, és a kövek helyett vasat; felügyelőddé a békét teszem, és parancsolóddá az igazságot.	17 Pro ære afferam aurum, et pro ferro afferam argentum, et pro lignis æs, et pro lapidibus ferrum : et ponam visitationem tuam pacem, et præpositos tuos justitiam.
18 Nem hallani többé erőszakról országodban, sem pusztulásról és romlásról határaidban; a szabadítást nevezed falaidnak, és kapuidnak a dicséretet.	18 Non audietur ultra iniquitas in terra tua ; vastitas et contritio in terminis tuis : et occupabit salus muros tuos, et portas tuas laudatio.
19 Nem lesz többé a nap nappali világosságod, és a hold fénye nem világít neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened az ékességed.	19 Non erit tibi amplius sol ad lucendum per diem, nec splendor lunæ illuminabit te : sed erit tibi Dominus in lucem sempiternam, et Deus tuus in gloriam tuam.
20 Nem megy le többé napod, és holdad nem fogyatkozik meg, mert az Úr lesz neked örök világosságod, és letelnek gyászod napjai.	20 Non occidet ultra sol tuus, et luna tua non minuetur, quia erit tibi Dominus in lucem sempiternam, et complebuntur dies luctus tui.
21 Néped csupa igazakból áll, örökre birtokba veszik az országot; ültetvényem hajtása, kezem műve, az én dicsőségemre.	21 Populus autem tuus omnes justi ; in perpetuum hæreditabunt terram : germen plantationis meæ, opus manus meæ ad glorificandum.
22 A legkisebb is ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté. Én, az Úr, a maga idejében gyorsan végbeviszem.	22 Minimus erit in mille, et parvulus in gentem fortissimam. Ego Dominus in tempore ejus subito faciam istud.