Izajás könyve 38

¹ Azokban a napokban Hiszkija halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: »Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!«

² Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz.

³ Ezt mondta: »Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!« És sírt Hiszkija, hangos sírással.

⁴ Ekkor szólt az Úr szava Izajáshoz:

⁵ »Menj, és mondd meg Hiszkijának: ‘Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel.

⁶ Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost.’

⁷ Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott:

⁸ Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal.« Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék.

⁹ Hiszkijának, Júda királyának írása, amikor beteg volt, és felgyógyult betegségéből:

¹⁰ »Így szóltam én: Napjaim közepén kell elmennem az alvilág kapuiba, megfosztva hátralevő éveimtől!

¹¹ Azt mondtam: Nem látom az Urat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói között.

¹² Hajlékomat felszedték és elvitték tőlem, mint a pásztorok sátrát. Összegöngyöli, mint a takács, életemet, a fonalról levág engem. Nappaltól éjszakáig végzel velem.

¹³ Elterülve fekszem reggelig; mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat. Nappaltól éjszakáig végzel velem.

¹⁴ Mint fecskefióka, úgy csipogok, nyögök, mint a galamb; szemem bágyadtan tekint a magasba. Uram, erőszakot szenvedek, felelj értem!

¹⁵ Mit szóljak? És mit mond majd nekem? Ő cselekedett! Minden évemen át lelkem keserűségében járok.

¹⁶ Uram, benned remél a szívem; hadd éljen a lelkem, gyógyíts meg, és éltess engem!

¹⁷ Íme, javamra válik legkeserűbb keservem; hiszen te megmentetted lelkemet az enyészet vermétől, mivel hátad mögé dobtad minden vétkemet.

¹⁸ Mert nem az alvilág magasztal téged, és a halál sem dicsőít; akik a sírgödörbe szállnak, nem remélnek hűségedben.

¹⁹ Az élő, csak az élő magasztal téged, ahogyan ma én is; az apa a fiaival ismertesse meg hűségedet!

²⁰ Az Úr kész megszabadítani engem, hogy dalainkat citerával kísérhessük életünknek minden napján az Úr házában.«

²¹ Akkor meghagyta Izajás, hogy hozzanak egy csomó préselt fügét, és kenjék rá a kelevényre, akkor életben marad.

²² Erre így szólt Hiszkija: »Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?«