Izajás könyve 14

¹ Mert megkönyörül az Úr Jákobon, kiválasztja még egyszer Izraelt, és letelepíti őket földjükön. Az idegenek majd hozzájuk csatlakoznak, és Jákob házához társulnak.

² A nemzetek kézbeveszik őket, és elviszik lakóhelyükre, Izrael háza pedig tulajdonává teszi az idegeneket az Úr földjén, szolgákká és szolgálókká. Azokat viszik fogságba, akik elhurcolták őket, s ők uralkodni fognak sanyargatóikon.

³ Ez történik majd azon a napon, amikor az Úr nyugalmat ad neked szenvedésed és gyötrelmed után, a kemény szolgaság után, melyben szolgáltál:

⁴ ezt a gúnydalt fogod zengeni Babilon királyáról: »Hogy eltűnt a sanyargató, hogy eltűnt a szorongatás!

⁵ Összetörte az Úr az istentelenek botját, a zsarnokok vesszejét,

⁶ mely népeket vert dühödten szüntelen veréssel, nemzeteket igázott le haragjában kegyetlen üldözéssel.

⁷ Megnyugodott és megpihent az egész föld, ujjongásban tört ki.

⁸ A ciprusok is örülnek miattad, s a Libanon cédrusai: ‘Mióta ledöntöttek téged, nem jön fel senki kiirtani minket.’

⁹ Lent az alvilág megrendült jöttödre; felriasztja kedvedért az árnyakat, a föld minden fejedelmét, felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.

¹⁰ Valamennyien megszólalnak, és ezt mondják neked: ‘Te is gyenge lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél.’

¹¹ Az alvilágba szállt alá kevélységed és hárfáid zengése; rothadás alattad a fekvőhely, és férgek a takaród.

¹² Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!

¹³ Te azt mondtad magadban: ‘Az égbe szállok fel, Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.

¹⁴ Felmegyek a magas felhők fölé, hasonló leszek a Magasságbelihez.’

¹⁵ De az alvilágba szállsz alá, a verem legmélyére!

¹⁶ Akik meglátnak, rád néznek, és téged figyelnek: ‘Hát ez az, aki megremegtette a földet, aki megrendítette a királyságokat?

¹⁷ Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette, városait lerombolta, és foglyait nem engedte haza?

¹⁸ A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak, mindenki a házában;

¹⁹ téged azonban kivetnek sírodból, mint eldobott sarjat, beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el, és leszállnak a verem köveire; kidobnak, mint eltaposott hullát.

²⁰ Temetésben nem lesz részed, mint nekik, mert földedet tönkretetted, népedet legyilkoltad; kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának!

²¹ Készítsetek fiainak vágóhidat, atyáik bűne miatt, nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot, s betöltsék a földkerekség színét városokkal!’«

²² »Felkelek ellenük – mondja a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – mondja az Úr. –

²³ Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá, elsöpröm a pusztítás seprűjével« – mondja a Seregek Ura.

²⁴ Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt: »Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be.

²⁵ Összetöröm Asszíriát országomban, és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem.«

²⁶ Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.

²⁷ Mert amit a Seregek Ura eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el?

²⁸ Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés:

²⁹ »Ne örvendezz, egész Filisztea, hogy összetört a botja a téged verőnek! Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad, és kígyó magva csak repülő kígyó.

³⁰ A szegények elsőszülöttei jóllaknak, és a szűkölködők biztonságban pihennek; de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el, és maradékodat megölöm.

³¹ Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, és nincs szökevény seregeiben.«

³² Mit feleljenek a nemzet követeinek? »Az Úr alapozta meg Siont, és benne keresnek menedéket népének szegényei!«