Sirák fiának könyve 47

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban.	1 In seguito sorse Natan, il profeta dei tempi di David.
2 Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.	2 Come il grasso separato dalla carne, cosi David dai figli d'Israele.
3 Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.	3 Egli scherzò coi leoni come cogli agnelli, e trattò gli orsi come agnelletti, nella sua gioventù.
4 Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot,	4 Non fu lui che uccise il gigante e tolse l'obbrobrio dalla nazione?
5 amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,	5 Alzata la mano, col sasso della fionda abbattè l'orgoglio di Golia.
6 mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát.	6 Infatti invocò il Signore onnipotente, che diede alla sua destra di levar dal mondo un uomo forte in battaglia e di rialzare la gloria della sua nazione.
7 Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,	7 Così gli fece aver l'onore di diecimila, lo fece lodare nelle benedizioni del Signore, gli offerse la corona della gloria.
8 és letiporta az ellenséget körös-körül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat – mind a mai napig –, és letörte szarvukat örökre.	8 Infatti da ogni parte schiacciò i nemici, estirpò i Filistei, nemici fino al presente, ne fiaccò la potenza per sempre.
9 Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.	9 In tutte le sue opere diede gloria al Santo, all'Eecelso con parole di lode.
10 Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben.	10 Con tutto il suo cuore lodò il Signore ed amò Dio suo creatore, il quale l'aveva resopotente contro i nemici.
11 Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.	11 E collocò dei cantori davanti all'altare, e diede dolci melodie ai loro canti.
12 Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.	12 Diede solennità alla celebrazione delle feste e decoro alle ricorrenze dell'anno, finché visse, perchè lodassero il santo nome del Signore e magnificassero fin dal l'alba la santità di Dio.
13 Az Úr megtisztította őt bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicső trónt Izraelben.	13 Il Signore lo purificò dai suoi peccati e ne esaltò in eterno la potenza, e gli assicurò con patto il regno e il trono glorioso in Israele.
14 Bölcs fiú következett utána, s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.	14 Dopo di lui sorse il figliolo sapiente che in grazia di lui abbattè ogni potere dei nemici.
15 Békés időben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az ő nevének, és szentélyt készítsen örök időkre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban!	15 Salomone regnò in tempo di pace, e Dio gli rese soggetti tutti i nemici, affinchè egli edificasse un tempio al suo nome e preparasse un eterno santuario. Come fosti sapiente nella tua giovinezza!
16 Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel,	16 Tu fosti riempito come un fiume dalla sapienza, la tua anima ricoperse la terra,
17 és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt.	17 con paragoni l'inondasti di enimmi; il tuo nome fu divulgato alle isole più remote, e fosti amato nella tua pace.
18 Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok.	18 Dei tuoi cantici, proverbi, paragoni, delle tue interpretazioni restò ammirata la terra.
19 Elneveztek az Úr, az Isten nevéről, akit Izrael Istenének hívnak.	19 E cosi del nome del Signore Id dio che si appella Dio d'Israele.
20 Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,	20 Ammassasti l'oro come il rame e moltiplicasti l'argento come il piombo.
21 de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel,	21 Ma poi tu' piegasti i tuoi fianchi alle donne, asservisti (ad esse) il tuo corpo.
22 foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat,	22 E macchiasti la tua gloria, profanasti la tua stirpe, da attirare lo sdegno sui tuoi figli, eccitando la tua stoltezza,
23 mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.	23 in modo da far dividere il regno e da fare uscire da Efraim un regno ribelle.
24 De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.	24 Ma Dio non dimenticherà la sua misericordia, non guasterà, non distruggerà l'opera sua, non schianterà dalle radici i discendenti del suo eletto, non farà finire la stirpe di colui che amò il Signore.
25 Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belőle. Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz, és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«, Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével, aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot. Bűneik nagyon gyarapodtak, a földjüktől nagyon messzire vitték őket, és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte őket a megtorlás, és véget nem vetett minden bűnüknek.	25 Concesse delle reliquie a Giacobbe e a David la sua stirpe.
	26 E Salomone morì coi suoi padri,
	27 e lasciò dietro di sè, della sua stirpe la stoltezza della nazione,
	28 uno senza prudenza, Roboamo. che col suo consiglio si alienò la nazione,
	29 e Geroboamo figlio di Nabat che fece peccare Israele, e aprì ad Efraim la via del peccato. E dilagarono i loro numerosissimi peccati,
	30 e li cacciarono molto lungi dalla loro terra.
	31 Essi andarono in cerca d'ogni scelleratezza, finché non cadde sopra di loro la vendetta che pose fine a tutti i loro peccati.