A bölcsesség könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.	1 Attingit ergo a fine usque ad finem fortiter et disponit omnia suaviter.
2 Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.	2 Hanc amavi et exquisivi a iuventute mea et quaesivi sponsam mihi eam assumere et amator factus sum formae illius.
3 Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte,	3 Generositatem suam glorificat contuberniumhabens Dei, sed et omnium Dominus dilexit illam.
4 mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója.	4 Doctrix enim est disciplinae Dei et electrix operum illius.
5 Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél?	5 Et, si divitiae sunt desiderabilis possessio in vita, quid sapientia locupletius, quae operatur omnia?
6 Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész?	6 Si autem sensus operatur, quis horum, quae sunt, magis quam illa est artifex?
7 És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.	7 Et, si iustitiam quis diligit, labores huius sunt virtutes: sobrietatem enim et prudentiam docet, iustitiam et fortitudinem, quibus utilius nihil est in vita hominibus.
8 Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét.	8 Et, si multam peritiam desiderat quis, scit praeterita et futura conicit, novit versutias sermonum et solutiones aenigmatum, signa et monstra scit, antequam fiant, et eventus momentorum et temporum.
9 Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.	9 Proposui ergo hanc adducere mihi ad convivendum, sciens quoniam erit mihi consiliaria bonorum et consolatio sollicitudinum et taedii.
10 Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.	10 Habebo propter hanc claritatem ad turbas et honorem apud seniores iuvenis;
11 Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.	11 acutus inveniar in iudicio et in conspectu potentium admirabilis ero.
12 Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.	12 Tacentem me sustinebunt et loquentem me respicient et, sermocinante me plura, manus ori suo imponent.
13 Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.	13 Habebo per hanc immortalitatem et memoriam aeternam his, qui post me futuri sunt, relinquam.
14 Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,	14 Disponam populos, et nationes mihi erunt subditae;
15 félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.	15 timebunt me audientes reges horrendi, in multitudine videbor bonus et in bello fortis.
16 Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.	16 Intrans in domum meam, conquiescam cum illa; non enim habet amaritudinem conversatio illius nec taedium convictus illius, sed laetitiam et gaudium.
17 Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,	17 Haec cogitans apud me et commemorans in corde meo quoniam immortalitas est in cognatione sapientiae,
18 és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.	18 et in amicitia illius delectatio bona, et in laboribus manuum illius divitiae sine defectione, et in certamine loquelae illius sapientia, et praeclaritas in communicatione sermonum ipsius, circuibam quaerens, ut mihi illam assumerem.
19 Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül,	19 Puer autem eram ingeniosus et sortitus sum animam bonam;
20 vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem,	20 quin potius, cum essem bonus, veni in corpus incoinquinatum.
21 mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam:	21 Et, ut scivi quoniam aliter non possem esse continens, nisi Deus det, C et hoc ipsum erat sapientiae scire, cuius esset hoc donum C adii Dominum et deprecatus sum illum et dixi ex toto corde meo: