Az énekek éneke 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?	1 Ove è andato il tuo amico, O la più bella d’infra le femmine? Dove si è volto l’amico tuo, E noi lo cercheremo teco?
2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.	2 Il mio amico è disceso nel suo orto, All’aie degli aromati, Per pasturar la sua greggia negli orti, E per coglier gigli.
3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.	3 Io son dell’amico mio; e l’amico mio, Che pastura la sua greggia fra i gigli, è mio
4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!	4 Amica mia, tu sei bella come Tirsa, Vaga come Gerusalemme, Tremenda come campi a bandiere spiegate.
5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.	5 Rivolgi gli occhi tuoi, che non mi guardino fiso; Perciocchè essi mi sopraffanno; I tuoi capelli son come una mandra di capre Che pendono dai fianchi di Galaad.
6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.	6 I tuoi denti son simili ad una mandra di pecore Che salgono fuor del lavatoio, Le quali hanno tutte due gemelli, E fra esse non ve n’è alcuna senza figlio.
7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.	7 La tua tempia, per entro la tua chioma, È simile ad un pezzo di melagrana.
8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,	8 Vi son sessanta regine, ed ottanta concubine, E fanciulle senza numero;
9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:	9 Ma la colomba mia, la compiuta mia, È unica; ella è unica a sua madre, E singolare a quella che l’ha partorita; Le fanciulle l’hanno veduta, e l’hanno celebrata beata; Le regine altresì, e le concubine, e l’hanno lodata.
10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«	10 Chi è costei, che apparisce simile all’alba, Bella come la luna, pura come il sole, Tremenda come campi a bandiere spiegate?
11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.	11 Io son discesa al giardino delle noci, Per veder le piante verdeggianti della valle, Per veder se le viti mettevano le lor gemme, E i melagrani le lor bocce.
12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.	12 Io non mi sono avveduta che il mio desiderio mi ha renduta simile A’ carri di Amminadab.
	13 Ritorna, ritorna, o Sullamita; Ritorna, ritorna, che noi ti miriamo. Perchè mirate la Sullamita Come una danza a due schiere?