A példabeszédek könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A férfira, aki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen eljön a romlás, amelyből nincs számára felépülés.	1 L’uomo, il quale, essendo spesso ripreso, indura il suo collo, Di subito sarà fiaccato, senza rimedio
2 Örvend a nép, ha az igazak gyarapodnak, de sóhajt a nép, ha gonoszok jutnak uralomra.	2 Quando i giusti sono aggranditi, il popolo si rallegra; Ma quando gli empi signoreggiano, il popolo geme
3 A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját, aki azonban céda nőket tart, elherdálja a vagyont.	3 L’uomo, che ama sapienza, rallegra suo padre; Ma il compagno delle meretrici dissipa i suoi beni
4 Az igazságos király talpraállítja az országot, a kapzsi férfiú azonban tönkreteszi.	4 Il re mantiene il paese con dirittura; Ma chi è dato a’ presenti lo distrugge
5 A férfi, aki hízelgő, tettetett beszéddel szól barátjához, hálót vet lába elé.	5 L’uomo che lusinga il suo prossimo, Tende una rete davanti a’ passi di esso
6 A gonosz ember beleakad bűnei tőrébe, az igaz pedig ujjong és örvendezik.	6 Nel misfatto dell’uomo malvagio vi è un laccio; Ma il giusto canterà, e si rallegrerà
7 Az igaz gondol a szegények jogával, a gonosz pedig nem vesz róla tudomást.	7 Il giusto prende conoscenza della causa de’ miseri; Ma l’empio non intende alcun conoscimento
8 Az arcátlan emberek fellázítják a várost, a bölcsek ellenben csitítják az indulatot.	8 Gli uomini schernitori allacciano la città; Ma i savi stornano l’ira
9 Ha bölcs ember balgával vitába száll, akár haragudjék, akár nevessen, nyugalmat nem talál.	9 L’uomo savio che litiga con un uomo stolto, Or si adira, or ride, e non ha alcuna requie
10 Vérszomjas emberek megvetik az ártatlant, az igazak pedig keresik a lelkét.	10 Gli uomini di sangue odiano l’uomo intiero; Ma gli uomini diritti hanno cura della vita di esso
11 A balga rögtön kiadja egész lelkét, a bölcs pedig elhalasztja és későbbre tartogatja.	11 Lo stolto sfoga tutta la sua ira; Ma il savio la racqueta e la rattiene indietro
12 Amely király örömest hallgat hazug beszédekre, annak szolgái egytől egyig gonosztevők.	12 Tutti i ministri del principe, Che attende a parole di menzogna, sono empi
13 Van egymás mellett szegény is, elnyomó is, mindegyik az Úrtól kapja szeme világát.	13 Il povero e l’usuraio si scontrano l’un l’altro; Il Signore è quello che allumina gli occhi di amendue
14 Örökre szilárd a király trónja, aki a szegénynek igazságot szolgáltat.	14 Il trono del re, che fa ragione a’ miseri in verità, Sarà stabilito in perpetuo
15 Vessző és korholás bölcsességet adnak, az ifjú pedig, akit szabadjára hagynak, szégyent hoz anyjára.	15 La verga e la correzione dànno sapienza; Ma il fanciullo lasciato in abbandono fa vergogna a sua madre
16 Ha a gonoszok gyarapodnak, a bűn is erőre kap, az igazak azonban meglátják bukásukat.	16 Quando gli empi crescono, cresce il misfatto; Ma i giusti vedranno la ruina di quelli
17 Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked, és gyönyörűséget szerez lelkednek.	17 Gastiga il tuo figliuolo, e tu ne sarai in riposo; Ed egli darà di gran diletti all’anima tua
18 Látomás nélkül a nép féktelenné lesz, de boldog, ha megtartja a törvényt.	18 Quando non vi è visione, il popolo è dissipato; Ma beato chi guarda la Legge
19 Szolgát nem lehet csak szép szóval kitanítani, mert érti ugyan, mit mondasz, de mégsem fogad szót.	19 Il servo non si corregge con parole; Benchè intenda, non però risponderà
20 Láttál-e embert, aki elsieti beszédét? A balgának több a reménye, mint neki!	20 Hai tu mai veduto un uomo precipitoso nel suo parlare? Vi è maggiore speranza d’uno stolto che di lui
21 Aki szolgáját gyermekkorától kényezteti, később majd makacsnak találja.	21 Se alcuno alleva delicatamente da fanciullo il suo servo, Quello sarà figliuolo alla fine
22 Indulatos férfi viszályt támaszt, s a heveskedő bővelkedik bűnökben.	22 L’uomo iracondo muove contese, E l’uomo collerico commette molti misfatti
23 Az embert kevélysége megalázza, az alázatosnak pedig megbecsülés jut.	23 L’alterezza dell’uomo l’abbassa; Ma chi è umile di spirito otterrà gloria
24 Aki tolvajjal osztozik, ellensége önmagának, hallja az átkot, és még sem tesz jelentést!	24 Chi partisce col ladro odia l’anima sua; Egli udirà l’esecrazione, e non però manifesterà il fatto
25 Az emberektől való félelem tőrbe ejt, aki pedig az Úrban bízik, oltalmat nyer.	25 Lo spavento dell’uomo gli mette un laccio; Ma chi si confida nel Signore sarà levato ad alto in salvo
26 Sokan keresik az uralkodó színét, de az Úrtól jön mindenki ítélete.	26 Molti cercano la faccia di colui che signoreggia; Ma dal Signore procede il giudicio di ciascuno
27 Az igazak utálják a gonosztevőt, a gonoszok pedig attól irtóznak, aki egyenes úton jár. A fiú, aki szót fogad, megmenekszik a romlástól.	27 L’uomo iniquo è l’abbominio de’ giusti; E l’uomo che cammina dirittamente è l’abbominio dell’empio