A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Ao mestre de canto, segundo Iditum. Salmo de Asaf. Minha voz se eleva para Deus e clamo. Elevo minha voz a Deus para que ele me atenda;
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 No dia de angústia procuro o Senhor. De noite minhas mãos se levantam para ele sem descanso; e, contudo, minha alma recusa toda consolação.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Faz-me gemer a lembrança de Deus; na minha meditação, sinto o espírito desfalecer.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Vós me conservais os olhos abertos, estou perturbado, falta-me a palavra.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Penso nos dias passados,
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 lembro-me dos anos idos. De noite reflito no fundo do coração e, meditando, indaga meu espírito:
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 Porventura Deus nos rejeitará para sempre? Não mais há de nos ser propício?
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 Estancou-se sua misericórdia para o bom? Estará sua promessa desfeita para sempre?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 Deus se terá esquecido de ter piedade? Ou sua cólera anulou sua clemência?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 E concluo então: O que me faz sofrer é que a destra do Altíssimo não é mais a mesma...
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 Das ações do Senhor eu me recordo, lembro-me de suas maravilhas de outrora.
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Reflito em todas vossas obras, e em vossos prodígios eu medito.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 Ó Deus, santo é o vosso proceder. Que deus há tão grande quanto o nosso Deus?
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Vós sois o Deus dos prodígios, vosso poder manifestastes entre os povos.
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Com o poder de vosso braço resgatastes vosso povo, os filhos de Jacó e de José.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 As águas vos viram, Senhor, as águas vos viram; elas tremeram e as vagas se puseram em movimento.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Em torrentes de água as nuvens se tornaram, elas fizeram ouvir a sua voz, de todos os lados fuzilaram vossas flechas.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Na procela ribombaram os vossos trovões, os relâmpagos iluminaram o globo; abalou-se com o choque e tremeu a terra toda.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 Vós vos abristes um caminho pelo mar, uma senda no meio das muitas águas, permanecendo invisíveis vossos passos.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Como um rebanho conduzistes vosso povo, pelas mãos de Moisés e de Aarão.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.