A zsoltárok könyve 72

¹ Salamontól.

² Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.

³ Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.

⁴ Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót.

⁵ Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre.

⁶ Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.

⁷ Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.

⁸ Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig.

⁹ Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port.

¹⁰ Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.

¹¹ A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája.

¹² Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít.

¹³ Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket.

¹⁴ Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük.

¹⁵ Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap.

¹⁶ Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve.

¹⁷ Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!

¹⁸ Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat.

¹⁹ Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!