A zsoltárok könyve 63

¹ Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.

² Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.

³ Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!

⁴ Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.

⁵ Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.

⁶ Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.

⁷ Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.

⁸ Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.

⁹ Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.

¹⁰ Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,

¹¹ kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.

¹² Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.