A zsoltárok könyve 53
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | VULGATA |
---|---|
1 A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten.« | 1 In finem, in carminibus. Intellectus David, |
2 Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne. | 2 cum venissent Ziphæi, et dixissent ad Saul : Nonne David absconditus est apud nos ? |
3 Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol? | 3 Deus, in nomine tuo salvum me fac, et in virtute tua judica me. |
4 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien; Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem! | 4 Deus, exaudi orationem meam ; auribus percipe verba oris mei. |
5 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret? Nem hívják segítségül Istent, | 5 Quoniam alieni insurrexerunt adversum me, et fortes quæsierunt animam meam, et non proposuerunt Deum ante conspectum suum. |
6 és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket. | 6 Ecce enim Deus adjuvat me, et Dominus susceptor est animæ meæ. |
7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael. | 7 Averte mala inimicis meis ; et in veritate tua disperde illos. |
8 Voluntarie sacrificabo tibi, et confitebor nomini tuo, Domine, quoniam bonum est. | |
9 Quoniam ex omni tribulatione eripuisti me, et super inimicos meos despexit oculus meus. |