A zsoltárok könyve 50

¹ Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.

² Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.

³ Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.

⁴ Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:

⁵ »Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«

⁶ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.

⁷ »Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.

⁸ Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.

⁹ Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.

¹⁰ Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.

¹¹ Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.

¹² Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.

¹³ Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?

¹⁴ Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;

¹⁵ Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«

¹⁶ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: »Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?

¹⁷ Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.

¹⁸ Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.

¹⁹ Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.

²⁰ Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.

²¹ Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.

²² Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!

²³ Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«