A zsoltárok könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	1 The inscription of a title to David himself. Preserve me, O Lord, for I have put trust in thee.
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	2 I have said to the Lord, thou art my God, for thou hast no need of my goods.
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	3 To the saints, who are in his land, he hath made wonderful all my desires in them.
4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	4 Their infirmities were multiplied: afterwards they made haste. I will not gather together their meetings for blood offerings: nor will I be mindful of their names by my lips.
5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	5 The Lord is the portion of my inheritance and of my cup: it is thou that wilt restore my inheritance to me.
6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	6 The lines are fallen unto me in goodly places: for my inheritance is goodly to me.
7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	7 I will bless the Lord, who hath given me understanding: moreover my reins also have corrected me even till night.
8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	8 I set the Lord always in my sight: for he is at my right hand, that I be not moved.
9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	9 Therefore my heart hath been glad, and my tongue hath rejoiced: moreover my flesh also shall rest in hope.
10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	10 Because thou wilt not leave my soul in hell; nor wilt then give thy holy one to see corruption.
11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	11 Thou hast made known to me the ways of life, thou shalt fill me with joy with thy countenance: at thy right hand are delights even to the end.