A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 A maskil of David, when he was in the cave. A prayer.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 With full voice I cry to the LORD; with full voice I beseech the LORD.
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 Before God I pour out my complaint, lay bare my distress.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 My spirit is faint within me, but you know my path. Along the way I walk they have hidden a trap for me.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 I look to my right hand, but no friend is there. There is no escape for me; no one cares for me.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 I cry out to you, LORD, I say, You are my refuge, my portion in the land of the living.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Listen to my cry for help, for I am brought very low. Rescue me from my pursuers, for they are too strong for me.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Lead me out of my prison, that I may give thanks to your name. Then the just shall gather around me because you have been good to me.