A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 τω δαυιδ ψαλμος ειπεν ο κυριος τω κυριω μου καθου εκ δεξιων μου εως αν θω τους εχθρους σου υποποδιον των ποδων σου
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 ραβδον δυναμεως σου εξαποστελει κυριος εκ σιων και κατακυριευε εν μεσω των εχθρων σου
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 μετα σου η αρχη εν ημερα της δυναμεως σου εν ταις λαμπροτησιν των αγιων εκ γαστρος προ εωσφορου εξεγεννησα σε
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 ωμοσεν κυριος και ου μεταμεληθησεται συ ει ιερευς εις τον αιωνα κατα την ταξιν μελχισεδεκ
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 κυριος εκ δεξιων σου συνεθλασεν εν ημερα οργης αυτου βασιλεις
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 κρινει εν τοις εθνεσιν πληρωσει πτωματα συνθλασει κεφαλας επι γης πολλων
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 εκ χειμαρρου εν οδω πιεται δια τουτο υψωσει κεφαλην
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.