A zsoltárok könyve 108

¹ Ének. Dávid zsoltára.

² Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!

³ Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!

⁴ Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.

⁵ Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.

⁶ Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!

⁷ Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!

⁸ Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.

⁹ Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,

¹⁰ Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«

¹¹ Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?

¹² Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?

¹³ Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,

¹⁴ de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.