Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 E GIOBBE rispose e disse:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Fosse pur lo sdegno mio ben pesato, E fosse parimente la mia calamità levata in una bilancia!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Perciocchè ora sarebbe trovata più pesante che la rena del mare; E però le mie parole vanno all’estremo.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Perchè le saette dell’Onnipotente sono dentro di me, E lo spirito mio ne beve il veleno; Gli spaventi di Dio sono ordinati in battaglia contro a me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 L’asino salvatico raglia egli presso all’erba? Il bue mugghia egli presso alla sua pastura?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Una cosa insipida si mangia ella senza sale? Evvi sapore nella chiara ch’è intorno al torlo dell’uovo?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Le cose che l’anima mia avrebbe ricusate pur di toccare Sono ora i miei dolorosi cibi
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Oh! venisse pur quel ch’io chieggio, e concedessemi Iddio quel ch’io aspetto!
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 E piacesse a Dio di tritarmi, Di sciorre la sua mano, e di disfarmi!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Questa sarebbe pure ancora la mia consolazione, Benchè io arda di dolore, e ch’egli non mi risparmi, Che io non ho nascoste le parole del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Quale è la mia forza, per isperare? E quale è il termine che mi è posto, per prolungar l’aspettazione dell’anima mia?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 La mia forza è ella come la forza delle pietre? La mia carne è ella di rame?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Non è egli così che io non ho più alcun ristoro in me? E che ogni modo di sussistere è cacciato lontan da me?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Benignità dovrebbe essere usata dall’amico inverso colui ch’è tutto strutto; Ma esso ha abbandonato il timor dell’Onnipotente,
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 I miei fratelli mi hanno fallito, a guisa di un ruscello, Come rapidi torrenti che trapassano via;
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 I quali sono scuri per lo ghiaccio; E sopra cui la neve si ammonzicchia;
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Ma poi, al tempo che corrono, vengono meno, Quando sentono il caldo, spariscono dal luogo loro.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 I sentieri del corso loro si contorcono, Essi si riducono a nulla, e si perdono.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Le schiere de’ viandanti di Tema li riguardavano, Le carovane di Seba ne aveano presa speranza;
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Ma si vergognano di esservisi fidati; Essendo giunti fin là, sono confusi.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Perciocchè ora voi siete venuti a niente; Avete veduta la ruina, ed avete avuta paura
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Vi ho io detto: Datemi, E fate presenti delle vostre facoltà per me?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 E liberatemi di man del nemico, E riscuotetemi di man de’ violenti?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Insegnatemi, ed io mi tacerò; E ammaestratemi, se pure ho errato in qualche cosa.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Quanto son potenti le parole di dirittura! E che potrà in esse riprendere alcun di voi?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Stimate voi che parlare sia convincere? E che i ragionamenti di un uomo che ha perduta ogni speranza non sieno altro che vento?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 E pure ancora voi vi gittate addosso all’orfano, E cercate di far traboccare il vostro amico.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Ora dunque piacciavi riguardare a me, E se io mento in vostra presenza.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Deh! ravvedetevi; che non siavi iniquità; Da capo, il dico, ravvedetevi, io son giusto in questo affare.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Evvi egli iniquità nella mia lingua? Il mio palato non sa egli discerner le cose perverse?