Jób könyve 5

¹ Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!

² Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.

³ Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.

⁴ Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.

⁵ Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.

⁶ Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;

⁷ az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.

⁸ Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,

⁹ aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;

¹⁰ aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,

¹¹ hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;

¹² aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;

¹³ aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:

¹⁴ fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;

¹⁵ aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;

¹⁶ így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.

¹⁷ Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!

¹⁸ Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.

¹⁹ Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.

²⁰ Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.

²¹ Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;

²² nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,

²³ mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.

²⁴ Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.

²⁵ Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.

²⁶ Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.

²⁷ Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«