Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Per questo mi batte forte il cuore e mi balza fuori dal petto.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Udite attentamente il rumore della sua voce, il fragore che esce dalla sua bocca.
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Egli lo diffonde per tutto il cielo e la sua folgore giunge ai lembi della terra;
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 dietro di essa ruggisce una voce, egli tuona con la sua voce maestosa: nulla può arrestare il lampo appena si ode la sua voce.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Dio tuona mirabilmente con la sua voce, opera meraviglie che non comprendiamo!
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Egli infatti dice alla neve: “Cadi sulla terra” e alle piogge torrenziali: “Siate violente”.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Nella mano di ogni uomo pone un sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 Le belve si ritirano nei loro nascondigli e si accovacciano nelle loro tane.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Dalla regione australe avanza l’uragano e il gelo dal settentrione.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e le distese d’acqua si congelano.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi ordini, perché eseguano quanto comanda loro su tutta la faccia della terra.
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Egli le manda o per castigo del mondo o in segno di bontà.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Porgi l’orecchio a questo, Giobbe, férmati e considera le meraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai tu come Dio le governa e come fa brillare il lampo dalle nubi?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Conosci tu come le nuvole si muovono in aria? Sono i prodigi di colui che ha una scienza perfetta.
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Sai tu perché le tue vesti sono roventi, quando la terra è in letargo sotto il soffio dello scirocco?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, solido come specchio di metallo fuso?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Facci sapere che cosa possiamo dirgli! Noi non siamo in grado di esprimerci perché avvolti nelle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Gli viene forse riferito se io parlo, o, se uno parla, ne viene informato?
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 All’improvviso la luce diventa invisibile, oscurata dalle nubi: poi soffia il vento e le spazza via.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 Dal settentrione giunge un aureo chiarore, intorno a Dio è tremenda maestà.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 L’Onnipotente noi non possiamo raggiungerlo, sublime in potenza e rettitudine, grande per giustizia: egli non opprime.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Perciò lo temono tutti gli uomini, ma egli non considera quelli che si credono sapienti!».