Jób könyve 36

¹ És folytatta Eliú, és ezeket mondta:

² »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;

³ messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.

⁴ Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.

⁵ Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!

⁶ De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;

⁷ nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.

⁸ Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,

⁹ megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,

¹⁰ és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.

¹¹ Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.

¹² Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.

¹³ A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,

¹⁴ fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.

¹⁵ Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.

¹⁶ Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.

¹⁷ Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!

¹⁸ Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!

¹⁹ Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,

²⁰ hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!

²¹ Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!

²² Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!

²³ Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’

²⁴ Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!

²⁵ Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.

²⁶ Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.

²⁷ Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,

²⁸ amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.

²⁹ Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,

³⁰ ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,

³¹ ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.

³² Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;

³³ mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.