Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 But now they that are younger than I have me in derision, whose fathers I would have disdained to have set with the dogs of my flock.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Yea, whereto might the strength of their hands profit me, in whom old age was perished?
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 For want and famine they were solitary; fleeing into the wilderness in former time desolate and waste.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Who cut up mallows by the bushes, and juniper roots for their meat.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 They were driven forth from among men, (they cried after them as after a thief;)
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 To dwell in the clifts of the valleys, in caves of the earth, and in the rocks.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Among the bushes they brayed; under the nettles they were gathered together.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 They were children of fools, yea, children of base men: they were viler than the earth.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 And now am I their song, yea, I am their byword.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 They abhor me, they flee far from me, and spare not to spit in my face.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Because he hath loosed my cord, and afflicted me, they have also let loose the bridle before me.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Upon my right hand rise the youth; they push away my feet, and they raise up against me the ways of their destruction.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 They mar my path, they set forward my calamity, they have no helper.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 They came upon me as a wide breaking in of waters: in the desolation they rolled themselves upon me.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Terrors are turned upon me: they pursue my soul as the wind: and my welfare passeth away as a cloud.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 And now my soul is poured out upon me; the days of affliction have taken hold upon me.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 My bones are pierced in me in the night season: and my sinews take no rest.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 By the great force of my disease is my garment changed: it bindeth me about as the collar of my coat.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 He hath cast me into the mire, and I am become like dust and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 I cry unto thee, and thou dost not hear me: I stand up, and thou regardest me not.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Thou art become cruel to me: with thy strong hand thou opposest thyself against me.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Thou liftest me up to the wind; thou causest me to ride upon it, and dissolvest my substance.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 For I know that thou wilt bring me to death, and to the house appointed for all living.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Howbeit he will not stretch out his hand to the grave, though they cry in his destruction.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Did not I weep for him that was in trouble? was not my soul grieved for the poor?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 When I looked for good, then evil came unto me: and when I waited for light, there came darkness.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 My bowels boiled, and rested not: the days of affliction prevented me.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 I went mourning without the sun: I stood up, and I cried in the congregation.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 I am a brother to dragons, and a companion to owls.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 My skin is black upon me, and my bones are burned with heat.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 My harp also is turned to mourning, and my organ into the voice of them that weep.