Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Indi Giobbe aperse là bocca, e maledì il suo giorno,
2 és mondta:	2 E parlò così:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Perisca il giorno, in cui io nacqui, e la notte, in cui si disse: E stato conceputo un uomo:
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Si cangi quel gionio in tenebre: non ne tenga conto lassù Iddio, e non sia rischiarato dalla luce.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 L'oscurino le tenebre, e l'ombra di morte, lo investa la caligine, e sia rinvolto nell'amarezza.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Un turbine tenebroso occupi quella notte; non sia contata tra i giorni dell'anno, né faccia numero nei mesi.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Quella notte sia solitària, né sia degna di udire dei canti:
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 La maledicano quelli, che odiano il giorno, quei che ardiscono di svegliare il Leviathan:
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 La sua caligine oscuri le stelle, aspetti ella la luce, né mai vegga la luce, né lo spuntar dell'aurora nascente:
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Perocché ella non chiuse le porte del ventre che mi portò, e non sottrasse agli occhi miei la vista di questi mali.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perché non morii nel seno stesso materno? perché non perii subito uscito dall'utero?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perché fui accolto sulle ginocchia? Perché alattato alle mammelle?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Perocché adesso dormendo starei in silenzio, e nel mio sonno avrei riposo
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 Insieme coi re, e coi grandi della terra, che alzano fabbriche in luoghi deserti,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 Ovver coi principi ricchi di oro, e i quali empievan le case loro di argento;
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Almen fossi stato senza sussistenza come un aborto, che si nasconde, o come quelli, che conceputi non vider la luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Colà finiscono i tumulti degli empj, e colà riposano quelli che eran rifiniti di forze.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 E quelli che erano già insieme alla catena, son senza molestie, non odono la voce del soprastante.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Ivi sono il piccolo, e il grande, e il servo, ma libero dal suo padrone.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Per qual motivo fu conceduta la luce a un infelice, e la vita a quelli, che portano l'anima afflitta?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 I quali la morte, che non viene, aspettano, come si cerca un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 E son tutti giulivi quando han trovato il sepolcro:
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 A un uomo, il qual non vede sua strada, avendolo Dio circondato di tenebre?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Sospiro prima di prender cibo, e i miei ruggiti qual piena di acque che inonda:
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Perocché quello che io temeva, mi è accaduto, e i miei sospetti si son verificati.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Non dissimulai io forse? non mi tacqui? non fui forse paziente? e l'ira è caduta sopra di me.