Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 ¿Responde un sabio con una ciencia de aire, hincha su vientre de solano,
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 replicando con palabras vacías, con discursos inútiles?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 ¡Tú llegas incluso a destruir la piedad, a anular los piadosos coloquios ante Dios!
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Ya que tu culpa inspira tus palabras, y eliges el hablar de los astutos,
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 tu propia boca te condena, que no yo, tus mismos labios atestiguan contra ti.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 ¿Has nacido tú el primero de los hombres? ¿Se te dio a luz antes que a las colinas?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 ¿Escuchas acaso los secretos de Dios? ¿acaparas la sabiduría?!
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 ¿Qué sabes tú, que nosotros no sepamos? ¿qué comprendes, que a nosotros se escape?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 ¡También entre nosotros hay un cano, un anciano, más cargado de días que tu padre!
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 ¿Te parecen poco los consuelos divinos, y una palabra que con dulzura se te dice?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 ¡Cómo te arrebata el corazón, qué aviesos son tus ojos,
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 cuando revuelves contra Dios tu furia y echas palabras por la boca!
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 ¿Cómo puede ser puro un hombre? ¿cómo ser justo el nacido de mujer?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Si ni en sus santos tiene Dios confianza, y ni los cielos son puros a sus ojos,
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 ¡cuánto menos un ser abominable y corrompido, el hombre, que bebe la iniquidad como agua!
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Voy a instruirte, escúchame, voy a contarte lo que he visto,
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 lo que transmiten los sabios, sin pasar por alto nada de sus padres,
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 - a ellos solos les fue dada la tierra, sin que se mezclara extranjero entre ellos -:
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 «Todos sus días vive el malvado en tormento, contados están los años asignados al tirano.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Grito de espanto resuena en sus oídos, en plena paz el bandido le asalta.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 No espera escapar a las tinieblas, y se ve destinado a la espada.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Asignado como pasto de los buitres, sabe que su ruina es inminente. La hora de las tinieblas
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 le espanta, la ansiedad y la angustia le invaden, como un rey pronto al asalto.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 ¡Alzaba él su mano contra Dios, se atrevía a retar a Sadday!
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 Embestía contra él, el cuello tenso, tras las macizas gibas de su escudo;
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 porque tenía el rostro cubierto de grasa, en sus ijadas había echado sebo,
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 y habitaba ciudades destruidas, casas inhabitadas que amenazaban convertirse en ruinas.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 No se enriquecerá, no será estable su fortuna, su sombra no cubrirá la tierra,
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 (ni escapará a las tinieblas). Agotará sus renuevos la llama, su flor será barrida por el viento.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 No se fíe de su elevada talla, pues vanidad es su follaje.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Se amustiará antes de tiempo, y sus ramas no reverdecerán.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Sacudirá como la viña sus agraces, como el olivo dejará caer su flor.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Sí, es estéril la ralea del impío, devora el fuego la tienda del soborno.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Quien concibe dolor, desgracia engendra, su vientre incuba decepción»