Judit könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A következő nap Holofernész parancsot adott egész hadseregének és a vele levő segédcsapatoknak, hogy vonuljanak föl Betúlia ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és indítsanak harcot Izrael fiai ellen.	1 Il giorno dopo, Oloferne comandò alle sue truppe di salire contro Betulia.
2 Ezen a napon a vitéz férfiak mind fölkészültek. Fegyveres embereinek száma százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas, nem számítva a málhás csapatot, amely igen nagy számban követte őket.	2 Egli aveva centoventi mila combattenti a piedi e ventidue mila uomini a cavallo, oltre gli uomini atti alla guerra da lui fatti prigionieri, e la gioventù menata via dalle provinole e dalle città.
3 Tábort ütöttek a völgyben Betúlia mellett a forrásnál, majd fölfejlődtek szélességben Dótaintól Ábelmaimig, hosszúságban pedig Betúliától Kiamonig, amely Ezdrelonnal szemben van.	3 Tutti ugualmente si prepararono per combattere contro i figli d'Israele, e si avanzarono per la parte inferiore della montagna fino alla cima che guarda su Dotain, e dal luogo detto Belma sino a Chelmon, che è dirimpetto a Esdrelon.
4 Amikor Izrael fiai meglátták sokaságukat, félelem vett erőt rajtuk és így szóltak egymáshoz: »Ezek lelegelik az egész föld színét, sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem képesek elviselni terhüket«.	4 I figli d'Israele, veduta quella moltitudine, si prostrarono per terra, e copertasi la testa di cenere, pregarono tutti insieme il Dio d'Israele a mostrare la sua misericordia sopra il suo popolo;
5 Mindenki fogta harci felszerelését, tüzet gyújtottak falaik bástyáin és egész éjszaka őrséget tartottak.	5 poi, prese le loro armi di guerra, si posero tra le gole dei monti, nei luoghi ove passavano i sentieri, e vi facevan la guardia giorno e notte.
6 A következő napon Holofernész felvonultatta egész lovasságát Izrael fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak,	6 Andando attorno, Oloferne trovò la fonte che alimentava il loro acquedotto dal lato del mezzogiorno, fuori della città, e fece tagliare quell'acquedotto.
7 fölkereste a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, és elfoglalta őket. Katonai őrséget rendelt oda és visszatért népéhez.	7 Restarono però non lungi dalle mura delle sorgenti alle quali sembrava che andassero furtivamente ad attingere acqua più per ristorarsi che per bere.
8 Ézsau fiainak vezérei, Moáb népének összes vezetői és a partvidék elöljárói mind eléje járultak és így szóltak hozzá:	8 Ma i figli d'Ammon e di Moab andarono a dire a Oloferne: « I figli d'Israele non confidano nelle lance nè nelle frecce; ma son difesi dalle montagne e resi sicuri dai colli sospesi sui precipizi.
9 »Hallgassa meg szavunkat urunk azért, hogy ne legyen veszteség seregében.	9 Per poterli vincere senza combattere, metti adunque delle guardie alle sorgenti a impedire che attingano acqua, e così li ucciderai senza spada, o almeno, scoraggiati, ti daran nelle mani la loro città, che credono inespugnabile perchè posta sui monti ».
10 Izrael fiainak népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem a hegyek magaslatában, ahol lakik. Hegyeinek magaslatára feljutni nem könnyű.	10 Essendo piaciute ad Oloferne e ai suoi ufficiali queste parole, egli pose di guardia intorno a ciascuna sorgente cento uomini.
11 Ezért uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el népedből egyetlen ember sem,	11 Dopo venti giorni di tal guardia restarono a secco le cisterne e i serbatoi d'acqua per tutti gli abitanti di Betulia, in modo da non esserci in città tanto da dissetarsi per un solo giorno, e l'acqua si dava al popolo con misura ogni giorno.
12 hanem maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de foglalják el szolgáid a vizek forrását, amely a hegy lábánál fakad,	12 Allora tutti gli uomini, le donne, i giovani, i ragazzi s'affollarono presso Ozia, e tutti insieme ad una voce dissero:
13 mert innen merít vizet Betúlia minden lakója. A szomjúság majd megöli őket, és átadják városukat. Mi és a te embereid felmegyünk a közeli hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy egyetlen ember se mehessen ki a városból.	13 « Dio sia giudice fra noi e te: perchè ci hai fatti questi mali e non hai voluto trattar di pace cogli Assiri, per questo Dio ci ha abbandonati nelle loro mani;
14 Az éhség és szomjúság elpusztítja őket, asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt átjárná őket a kard, már lakóhelyeik utcáin hevernek,	14 per questo non v'è chi ci aiuti, mentre sotto i loro occhi cadiam postrati dalla sete e dalla gran miseria.
15 így visszafizetheted nekik lázadásukat és azt, hogy nem jöttek ki eléd békésen.«	15 Or dunque radunate tutti quelli che si trovano nella città, chè ci arrendiamo volontariamente all'esercito d'Oloferne;
16 Szavaik tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, s elhatározta, hogy tanácsuk szerint jár el.	16 perché è meglio vivere e benedire Dio prigionieri, che morire ed esser l'obbrobrio di tutti gli uomini, dopo aver vedute le nostre mogli, e i nostri bambini morire sotto i nostri occhi.
17 Elindult Moáb fiainak tábora, s velük ötezren Asszíria fiaiból, letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.	17 Noi oggi, prendendo a testimoni il cielo, la terra e il Dio dei padri nostri, che ci punisce secondo i nostri peccati: vi scongiuriamo a consegnare ormai la città all'esercito d'Oloferne, per abbreviare la nostra fine che divien troppo lunga per l'arsura della sete ».
18 Felvonultak Ammon és Ézsau fiai, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dótainnal szemben. Egyeseket közülük elküldtek délre és keletre Egrebellel szemben, amely Kúsz mellett van a Mokmúr pataknál. Az asszír sereg többi része letáborozott a síkságon, és elárasztotta a föld egész felszínét. Nagyon sok sátruk és málhájuk volt, és igen nagy volt a számuk.	18 Finite queste parole, nell'adunanza tutti diedero in pianti e alti grida, e per molte ore ad una voce gridarono al Signore, dicendo:
19 Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak, elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülzárták őket és nem tudtak közülük kiszabadulni.	19 « Abbiamo peccato noi e i nostri padri, siamo stati ingiusti, e abbiamo commessa l'iniquità.
20 Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei,	20 Tu, che sei pietoso, abbi pietà di noi; punisci pure coi tuoi flagelli le nostre iniquità, ma non voler abbandonare ad un popolo che non ti conosce chi ti onora,
21 ciszternái kiapadtak, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet.	21 chè non si dica tra le nazioni: Dov'è il loro Dio? »
22 A kisgyermekek elepedtek, asszonyaik és ifjaik kimerültek a szomjúságtól és összeestek a város terein és a kapuk kijáratánál és már nem volt bennük semmi erő.	22 Quando, stanchi dal gridare e sfiniti dai pianti, si chetarono,
23 Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt:	23 Ozia, alzatosi, tutto molle di lacrime, disse: « Fratelli, fatevi coraggio, aspettiamo ancora cinque giorni la misericordia del Signore:
24 »Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem beszéltetek békésen Asszíria fiaival.	24 può essere che egli, cessata la sua collera, dia gloria al suo nome.
25 Most már nincs senki, aki segítségünkre jöhetne, Isten a kezükbe adott minket, mert a szomjúság miatt tehetetlenek vagyunk előttük nagy nyomorúságunkban.	25 Se poi, passati i cinque giorni, non verrà alcun soccorso, faremo secondo le role che avete detto ».
26 Ezért most hívjátok őket ide, adjátok át az egész várost zsákmányul Holofernész embereinek és egész seregének.
27 Jobb lesz nekünk, ha az ő zsákmánya leszünk. Szolgái és szolgálóleányai leszünk, de életben maradunk és nem látjuk kisdedeink halálát saját szemünkkel, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.
28 Megesketünk titeket az égre és a földre és azok Istenére és atyáink Istenére, aki büntet minket bűneink és atyáink bűne miatt, hogy még ma így járjatok el.«
29 Majd nagy sírásban törtek ki az összejövetelen mindnyájan és az Úrhoz kiáltottak nagy szóval.
30 Ozija így szólt hozzájuk: »Bátorság testvérek, tartsunk ki még öt napig, ezalatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.
31 Ha elmúlik ez az öt nap és nem érkezik számunkra segítség, szavaitok szerint fogok cselekedni.«
32 Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk.