A krónikák első könyve 17

¹ Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.«

² Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Hajtsd végre mindazt, ami szándékodban van, mert Isten veled van.«

³ Ám még ugyanazon az éjszakán Isten szózatot intézett Nátánhoz:

⁴ »Eredj s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul.

⁵ Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban

⁶ laktam egész Izraellel együtt. Vagy szóltam-e csak egynek is Izrael bírái közül, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?

⁷ Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy.

⁸ Veled voltam, bárhová mentél, és elpusztítottam minden ellenségedet előled. Olyan hírnevet szereztem neked, mint azoknak a nagyoknak, akik híresek a földön.

⁹ Lakóhelyet is adtam népemnek, Izraelnek, s odaültetem őt, és ő lakni fog rajta, s többé ki nem mozdítják s az erőszak fiai el nem nyomják úgy, mint azelőtt,

¹⁰ azoktól a napoktól fogva, amelyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek. Megaláztam valamennyi ellenségedet, sőt azt is tudtodra adom, hogy az Úr házat fog építeni neked.

¹¹ Ha ugyanis majd eltöltötted napjaidat s atyáidhoz térsz, felemelem utánad ivadékodat, aki a te fiaid közül való lesz, s megszilárdítom királyságát.

¹² Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre.

¹³ Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől,

¹⁴ hanem házam s országom fölé állítom őt mindörökre s királyi széke szilárd lesz örökre.«

¹⁵ Így, teljesen e szavak szerint s teljesen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.

¹⁶ Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem!

¹⁷ Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, s azért a jövőre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, s tekintélyesebbé tettél engem minden embernél, Uram Isten.

¹⁸ Mit is mondhatna még Dávid, mikor ennyire megdicsőítetted szolgádat s ennyire ismered őt.

¹⁹ Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket.

²⁰ Uram, nincs hozzád hasonló és nincs más Isten rajtad kívül, egészen úgy, ahogy hallottuk a fülünkkel.

²¹ Hol is van más olyan nemzet, mint a te néped, Izrael, az egyetlen nemzet a földön, amelyhez elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, s miután Egyiptomból kiszabadította, nagyságával és rettenetes tetteivel kiűzze színe elől a nemzeteket.

²² Te népedet, Izraelt a te népeddé tetted mindörökre, s te, Uram, neki Istene lettél!

²³ Nos tehát, Uram, tartsd fenn szavadat, amelyet szolgádról és házáról mondtál, mindörökké, és tégy úgy, ahogy szóltál.

²⁴ Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’

²⁵ Mivel Uram Isten, te nyilatkoztattad ki szolgád fülének, hogy házat építesz neki, azért merítette szolgád azt a bizodalmat, hogy ezt imádkozza előtted.

²⁶ Nos tehát, Uram, te Isten vagy s te ígérted e nagy jótéteményeket szolgádnak:

²⁷ elkezdted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor fennmaradjon előtted, s mivel te, Uram, megáldottad, áldott is lesz mindörökké.«