A krónikák első könyve 14

¹ Hírám, Tírusz királya követeket, cédrusfát, kőműveseket és ácsmestereket küldött Dávidhoz, hogy házat építsenek neki.

² Ekkor Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt Izraelen való királyságában, s hogy tekintélyt szerzett népe körében, Izraelen való királyságának.

³ Jeruzsálemben Dávid további feleségeket vett és fiúkat s leányokat nemzett.

⁴ Így hívták azokat, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sámua, Sobáb, Nátán, Salamon,

⁵ Jibhár, Elisua, Elifálet,

⁶ Nóga, Náfeg, Jáfia,

⁷ Elisáma, Baáljáda és Elifálet.

⁸ Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot egész Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy megkeressék. Amikor ezt Dávid meghallotta, kivonult eléjük.

⁹ A filiszteusok is megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet.

¹⁰ Ekkor Dávid megkérdezte az Urat: »Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?« Az Úr azt mondta erre neki: »Vonulj fel s a kezedbe adom őket.«

¹¹ Amikor aztán azok felvonultak Baál-Farászimba, Dávid ott megverte őket és azt mondta: »Eloszlatta kezem által Isten az ellenségeimet, úgy, amint eloszlanak a vizek«, ezért nevezték el azt a helyet Baál-Farászimnak.

¹² Azok ott hagyták isteneiket, mire Dávid megparancsolta, hogy égessék el őket.

¹³ A filiszteusok másodízben is betörtek és ellepték a völgyet.

¹⁴ Erre Dávid ismét megkérdezte Istent, s Isten azt mondta neki: »Ne vonulj fel utánuk, hanem térj ki előlük és a körtefák felől vonulj ellenük,

¹⁵ s ha majd járás neszét hallod a körtefák tetejéről, akkor vonulj ki a harcra, mert akkor vonul ki előtted Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.«

¹⁶ Dávid úgy is cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki, és megverte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig.

¹⁷ Erre elterjedt Dávid híre minden országban, és az Úr félelmet keltett iránta minden nemzetnél.