Teremtés könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába.	1 Alors Joseph donna cet ordre à son intendant: “Remplis de nourriture les sacs de ces hommes, autant qu’ils peuvent en emporter, et remets l’argent de chacun à l’entrée de son sac.
2 A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!« Úgy is történt.	2 Puis tu mettras ma coupe, la coupe d’argent, à l’entrée du sac du plus jeune, avec l’argent de son blé.” L’intendant fit donc ce que Joseph avait commandé.
3 Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt.	3 Au lever du jour, on renvoya ces hommes avec leurs ânes.
4 Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért?	4 Ils venaient tout juste de sortir de la ville, ils n’étaient donc pas très loin, lorsque Joseph dit à son intendant: “Lance-toi à la poursuite de ces hommes et, lorsque tu les auras rejoints, tu leur diras: Pourquoi avez-vous rendu le mal pour le bien?
5 Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!«	5 Pourquoi avez-vous volé la coupe en argent de mon maître? N’est-ce pas celle dans laquelle il boit et avec laquelle il pratique la divination? Ce que vous avez fait là va vous porter malheur.”
6 Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk.	6 L’intendant courut donc les rejoindre et leur répéta les paroles de Joseph.
7 Ők azt felelték: »Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el?	7 Ils lui répondirent: “Pourquoi mon seigneur nous parle-t-il de cette façon? Nous n’avons pas l’habitude d’agir ainsi!
8 Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából?	8 L’argent que nous avions trouvé sur le dessus de nos sacs, nous l’avons rapporté du pays de Canaan. Comment donc aurions-nous volé de l’argent ou de l’or dans la maison de ton maître?
9 Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!«	9 Si tu trouves cette coupe sur l’un de tes serviteurs, qu’il soit mis à mort, et que nous devenions les esclaves de mon seigneur.”
10 Ő azt mondta nekik: »Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok.«	10 Il leur dit: “Soit! je vais vous juger sur vos paroles. Celui chez qui l’on trouvera la coupe sera mon esclave, et vous, vous serez libres.”
11 Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta.	11 Sans perdre de temps, chacun déposa à terre son sac de blé et l’ouvrit.
12 Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.	12 La fouille commença par l’aîné, et finit par le plus jeune: on trouva la coupe dans le sac de Benjamin.
13 Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba.	13 Tous alors déchirèrent leurs vêtements et, après avoir chargé leurs sacs sur leurs ânes, ils retournèrent vers la ville.
14 Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte.	14 Juda et ses frères rentrèrent dans la maison de Joseph; il était là et ils se prosternèrent à terre devant lui.
15 Ő azt mondta nekik: »Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?«	15 Joseph leur dit: “Qu’avez-vous fait? Ne savez-vous pas qu’un homme comme moi est capable de tout deviner?”
16 Júda azt válaszolta neki: »Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!«	16 Alors Juda lui dit: “Nous n’avons rien à répondre à mon seigneur. Comment pourrions-nous nous justifier? Dieu a dévoilé la faute de tes serviteurs; nous serons donc les esclaves de mon seigneur, nous et celui dans la main duquel on a trouvé la coupe.”
17 József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«	17 Mais il leur dit: “Dieu me garde de faire cela! Celui sur qui on a trouvé ma coupe sera mon esclave, mais vous, retournez en paix vers votre père!”
18 Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!	18 Juda s’avança alors vers lui, et dit: “Je t’en supplie mon seigneur, permets-moi seulement de te dire un mot. Ne te mets pas en colère contre ton serviteur, bien que tu sois comme le Pharaon.
19 Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: ‘Van-e atyátok vagy testvéretek?’	19 Mon seigneur, tu nous as interrogés; tu nous as demandé: ‘Avez-vous un père ou un frère?’
20 Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti.	20 Nous te l’avons dit, à toi mon seigneur: Nous avons un père qui est vieux. Dans sa vieillesse, il a eu un garçon qui reste seul de sa mère, car son frère est mort. Et cet enfant, son père l’aime.
21 Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: ‘Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!’	21 Tu as ajouté en nous parlant: ‘Amenez-le moi pour que je le voie!’
22 Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.	22 Nous t’avons répondu, à toi mon seigneur: ‘Le garçon ne peut pas quitter son père, s’il manquait à son père, celui-ci en mourrait.’
23 Te azonban azt mondtad szolgáidnak: ‘Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!’	23 “Alors tu nous as dit: ‘Si votre plus jeune frère ne vient pas avec vous, inutile de chercher à me voir.’
24 Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott.	24 Aussi, lorsque nous sommes remontés vers notre père, nous lui avons rapporté tes paroles, mon seigneur.
25 Amikor aztán azt mondta apánk: ‘Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,’	25 Et plus tard, quand notre père nous a dit de retourner pour acheter un peu de nourriture,
26 mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni.	26 nous lui avons répété: ‘Nous ne pouvons pas y aller si notre plus jeune frère ne vient pas avec nous. Nous ne partirons pas, car nous ne pourrons revoir cet homme que si notre plus jeune frère est avec nous.’
27 Erre ő azt felelte: ‘Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem.	27 Alors mon père nous a dit: ‘Vous savez que ma femme Rachel m’a donné deux garçons.
28 Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő.	28 Le premier a disparu et j’ai dit: Il a sûrement été dévoré. Je ne l’ai jamais revu jusqu’à ce jour.
29 Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.’	29 Si vous m’enlevez encore celui-là et qu’il lui arrive malheur, vous aurez fait descendre mes cheveux blancs dans la tristesse au séjour des morts.’
30 Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú – mivel az ő lelke ennek a lelkén csüng –,	30 “Ainsi, de la vie du garçon dépend celle de mon père. Et si je rentre chez mon père sans le garçon,
31 amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba.	31 dès qu’il verra que le garçon n’est pas là, il en mourra, et tes serviteurs auront fait descendre les cheveux blancs de notre père, dans la tristesse, au séjour des morts.
32 A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!	32 “Je me suis porté garant du garçon auprès de mon père et je lui ai dit: ‘Si je ne le ramène pas, je serai coupable envers mon père pour toujours.’
33 Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel!	33 Maintenant donc, permets que moi, ton serviteur, je reste à la place du garçon comme ton esclave, et que le garçon s’en retourne avec ses frères. Je ne pourrais pas supporter le malheur qui frapperait mon père!”
34 Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!«