Canticle of Canticles 2

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 I am the flower of the field, and the lily of the valleys.	1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –
2 As the lily among thorns, so is my love among the daughters.	2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –
3 As the apple tree among the trees of the woods, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow, whom I desired: and his fruit was sweet to my palate.	3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 He brought me into the cellar of wine, he set in order charity in me.	4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.
5 Stay me up with flowers, compass me about with apples: because I languish with love.	5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
6 His left hand is under my head, and his right hand shall embrace me.	6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
7 I adjure you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and the harts of the, fields, that you stir not up, nor make the beloved to awake, till she please.	7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
8 The voice of my beloved, behold he cometh leaping upon the mountains, skipping over the hills.	8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
9 My beloved is like a roe, or a young hart. Behold he standeth behind our wall, looking through the windows, looking through the lattices.	9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
10 Behold my beloved speaketh to me: Arise, make haste, my love, my dove, my beautiful one, and come.	10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
11 For winter is now past, the rain is over and gone.	11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
12 The flowers have appeared in our land, the time of pruning is come: the voice of the turtle is heard in our land:	12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
13 The fig tree hath put forth her green figs: the vines in flower yield their sweet smell. Arise, my love, my beautiful one, and come:	13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
14 My dove in the clefts of the rock, in the hollow places of the wall, shew me thy face, let thy voice sound in my ears: for thy voice is sweet, and thy face comely.	14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Catch us the little foxes that destroy the vines: for our vineyard hath flourished.	15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
16 My beloved to me, and I to him who feedeth among the lilies,	16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
17 Till the day break, and the shadows retire. Return: be like, my beloved, to a roe, or to a young hart upon the mountains of Bether.	17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.