Job 27

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job continuó pronunciando su discurso y dijo:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 ¡Vive Dios, que justicia me rehúsa, por Sadday, que me ha amargado el alma,	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 mientras siga en mí todo mi espíritu y el aliento de Dios en mis narices,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 no dirán mis labios falsedad, ni mi lengua proferirá mentira!	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Lejos de mí daros la razón: hasta mi último suspiro mantendré mi inocencia.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Me he aferrado a mi justicia, y no la soltaré, mi corazón no se avergüenza de mis días.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 ¡Tenga la suerte del malvado mi enemigo, la del injusto mi adversario!	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Pues ¿cuál es la esperanza del impío cuando suplica, cuando hacia Dios eleva su alma?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 ¿Acaso Dios escucha su gemido, cuando viene sobre él una calamidad?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 ¿Tenía él sus delicias en Sadday? ¿invocaba a Dios en todo instante?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Yo os muestro el proceder de Dios, sin ocultar los secretos de Sadday.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Y si todos vosotros ya lo habéis comprobado, ¿para qué esos vanos discursos al vacío?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Esta es la suerte que al malvado Dios reserva, la herencia que reciben de Sadday los violentos.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Aunque sean muchos sus hijos, son para la espada, y sus vástagos no tendrán pan con que saciarse.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 Los que queden serán sepultados por la Peste, y sus viudas no los llorarán.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Si acumula la plata como polvo, si amontona vestidos como fango,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 ¡que amontone!: un justo se vestirá con ellos, un inocente heredará la plata.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Se edificó una casa de araña, como garita que un guarda construye.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Rico se acuesta, mas por última vez; cuando abre los ojos, ya no es nada.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 En pleno día le asaltan los terrores, de noche un torbellino le arrebata.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 El solano se lo lleva, y desaparece, le arranca del lugar de su mansión.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Sin compasión por blanco se le toma, trata de huir de la mano que le hiere.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Bátense palmas a su ruina, doquiera se encuentre se le silba.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.