Livre d'Isaïe 44

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Écoute donc, Jacob, mon serviteur, Israël, toi que j’ai choisi.	1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám, Izrael, akit kiválasztottam!
2 Voici ce que dit Yahvé qui t’a fait, qui t’a formé dès le sein maternel et qui t’a sauvé: “N’aie pas peur, Jacob, mon serviteur, Israël que j’ai choisi.	2 Így szól az Úr, a te alkotód, aki formált téged az anyaméhtől fogva, és segít téged: »Ne félj, szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam!
3 Je répandrai les eaux sur le sol aride, et les eaux courront sur la terre desséchée. Je répandrai mon Esprit sur ta race et ma bénédiction sera sur tes descendants.	3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, és patakokat a szárazra; kiárasztom lelkemet ivadékaidra, és áldásomat sarjaidra.
4 Ils grandiront comme l’herbe au bord des eaux, comme des saules plantés près des eaux courantes.	4 Sarjadoznak majd a fű között, mint fűzfák a vízfolyások mellett.
5 L’un dira: ‘Je suis à Yahvé’, un autre prendra le nom de Jacob, un autre encore écrira sur sa main: ‘À Yahvé!’ et prendra comme surnom, le nom d’Israël.”	5 Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’, a másik meg Jákob nevével nevezi magát; az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’, és Izrael nevéről kap nevet.«
6 Voici ce que dit Yahvé, le roi d’Israël, celui qui le rachète, Yahvé Sabaot: “Je suis le premier et je suis le dernier, il n’y a pas d’autre Dieu que moi.	6 Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: »Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.
7 En est-il un comme moi? Qu’il le proclame. Qu’il dise et m’explique s’il a déjà prédit des signes; et qu’il nous apprenne aussi les choses à venir.	7 Ki olyan, mint én? Kiáltson, hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt, hogy megalapítottam az ősi népet; és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!
8 Ne vous effrayez pas, n’ayez pas peur: moi, je te l’avais fait savoir, depuis longtemps je l’avais annoncé, n’est-ce pas? Vous êtes mes témoins: y a-t-il un Dieu autre que moi? Non, il n’y a pas de Rocher: je n’en connais pas!”	8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem? Ti vagytok az én tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,
9 Ceux qui fabriquent des statues ne sont rien, et ces œuvres qu’ils aiment ne servent à rien. Leurs partisans ne voient pas, ils ne comprennent pas; à la fin ils seront déçus.	9 A bálványok alkotói mind semmik, és kedvenceik nem használnak semmit. Ők a tanúik, hogy nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
10 Quelle idée de façonner un dieu et de fabriquer une statue qui ne sert à rien?	10 Ki formált istent, és öntött bálványszobrot, mely nem használ?
11 Tous leurs complices seront désappointés et ces artisans en rougiront. Qu’ils se rassemblent tous, qu’ils s’approchent; ils trembleront, et tous ensemble seront couverts de honte.	11 Íme, annak társai mind szégyent vallanak, mert a mesterek is emberek közül valók. Gyűljenek össze mindnyájan, álljanak elő! Megrettennek majd, és szégyent vallanak együtt.
12 Le forgeron façonne une hache sur les braises, il la forme au marteau et la travaille à la force de son bras; cet homme a faim et ses forces s’usent; s’il n’a pas d’eau à boire, il est épuisé.	12 A kovácsmester fáradozik, és az izzó szénnél dolgozik, kalapáccsal formálja művét, és megmunkálja erős karjával; meg is éhezik, és elhagyja ereje, nem iszik vizet, és elfárad.
13 De son côté le sculpteur sur bois trace des traits, il dessine l’image à la craie et la réalise au ciseau en suivant attentivement le dessin, il prend l’homme comme modèle et lui donne forme humaine pour la mettre dans une maison.	13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék.
14 Ensuite on est allé débiter un cèdre ou bien telle ou telle sorte de chêne choisi parmi les arbres de la forêt; ou encore on a planté des pins que la pluie a fait grandir.	14 Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel.
15 L’homme va brûler le bois pour se chauffer, il l’allume pour cuire son pain; mais il en tire aussi une idole qu’il va adorer, il fabrique une statue et se prosterne devant elle.	15 Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte.
16 Ainsi, il en brûle la moitié; avec cette moitié il prépare sa viande, il cuit son rôti et mange, il se chauffe également et dit: “Ah que c’est bon! Cette flamme me réchauffe!”	16 Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!«
17 Puis avec le reste il fait son dieu, son idole, et il l’adore; il se prosterne devant elle, il la prie en lui disant: “Délivre-moi car tu es mon Dieu.”	17 A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
18 Ils ne savent pas, ils ne comprennent pas, ils ont des écailles sur les yeux et sont incapables de voir; leur esprit est incapable de comprendre.	18 Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük.
19 Aucun ne réfléchit, aucun n’a assez d’intelligence et de bon sens pour se dire: “J’en ai brûlé la moitié au feu, j’ai fait cuire du pain sur les braises, j’ai rôti de la viande et je l’ai mangée, et maintenant je ferais une idole avec le reste, j’adorerais un morceau de bois!”	19 Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.«
20 Mais non, il ne chasse que des cendres et son esprit aveuglé le fait dérailler. N’essayera-t-il pas de se racheter? Ne sera-t-il pas capable de dire: “Ce que j’ai dans la main, ce n’est que du vent.”	20 Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«
21 Souviens-toi de tout cela, Jacob, car tu es mon serviteur, Israël; j’ai fait de toi mon serviteur, ne m’oublie pas, Israël.	21 Emlékezz ezekre, Jákob, és Izrael, mert szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy, Izrael, nem feledkezem meg rólad.
22 J’ai dissipé tes fautes comme un nuage, tes péchés comme une nuée, je t’ai racheté, reviens donc à moi.	22 Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat, és mint a felhőt, vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!
23 Cieux, criez de joie, et toi terre, fais résonner tes profondeurs: vois ce que Yahvé a fait! Montagnes et forêts, et vous tous les arbres, poussez des cris de joie, car Yahvé a racheté Jacob, il a montré sa gloire en Israël!	23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett, kiáltsatok, földnek mélységei! Ujjongásban törjetek ki, hegyek, erdő és minden fa benne! Mert megváltotta az Úr Jákobot, és Izraelben fog megdicsőülni.
24 Voici ce que dit Yahvé qui te rachète, qui t’a formé dès le sein maternel: C’est moi, Yahvé, qui ai tout fait; moi seul j’ai déroulé les cieux, j’ai affermi la terre: qui était alors avec moi?	24 Így szól az Úr, a te megváltód, aki formált téged az anyaméhtől fogva: »Én vagyok az Úr, aki alkottam mindent, aki egyedül feszítettem ki az eget, és szilárdítottam meg a földet; ki volt velem?
25 Je fais échouer les présages des faux prophètes, je fais délirer les devins, je fais reculer les sages et je change leur science en folie.	25 Meghiúsítom a fecsegők jeleit, és a jósokat bolonddá teszem; meghátrálásra kényszerítem a bölcseket, és tudományukat balgasággá teszem.
26 Je réalise la parole de mes serviteurs, je fais réussir les projets de mes messagers. Aussi je dis de Jérusalem: “Qu’elle soit de nouveau habitée”, et des villes de Juda: “Qu’elles soient reconstruites, je relèverai les ruines.	26 Valóra váltom szolgám szavát, és követeim tervét beteljesítem. Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’, és Júda városainak: ‘Felépültök’, s romjait helyreállítom.
27 À la Grande Mer je dis: “Reste à sec, je ferai tarir tes fleuves!”	27 Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki! Folyóidat pedig kiszárítom.’
28 Et de Cyrus je dis: Voici mon berger, il accomplira toute ma volonté. Il dira pour Jérusalem: “Qu’elle soit rebâtie!”, et pour le Temple: “Qu’il soit reconstruit!”.	28 Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom, aki minden kívánságomat teljesíti.’ Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’, és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«