Livre de Job 21

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job reprit et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Écoutez du moins mes paroles, cela vaudra mieux que de me consoler.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Accordez-moi un peu la parole: tu te moqueras après que j’aurai parlé.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Est-ce d’un humain que je me plains? Alors, n’ai-je pas raison d’être nerveux?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Tournez-vous vers moi: j’ai de quoi vous étonner, et vous mettrez la main sur la bouche.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Ce sont des choses qui m’épouvantent quand j’y songe, et j’en tremble de tout mon corps.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Pourquoi les méchants restent-ils en vie? Ils font de vieux os et gagnent en pouvoir.	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Leur famille à leur côté prospère, leurs petits-enfants se multiplient sous leurs yeux.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 On vit bien dans leurs maisons: pas de soucis, les coups de Dieu ne sont pas pour eux.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Leur taureau féconde à chaque fois, leur vache met bas sans jamais avorter.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Ils ont des gamins comme ils ont des agneaux, ils voient s’ébattre leurs enfants:	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 ils jouent du tambourin et de la guitare, ils dansent au son de la flûte.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Leurs jours s’achèvent dans le bonheur, ils descendent sans drame au séjour des morts.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Et c’étaient eux qui disaient à Dieu: “Va-t’en! Nous ne voulons pas connaître tes volontés!	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Pourquoi faudrait-il servir le Puissant, et qu’est-ce qu’on gagne à l’invoquer?”	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Ne sont-ils pas maîtres de leur bonheur, alors même qu’ils ont tout décidé sans Dieu?	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Voit-on souvent s’éteindre la lampe des méchants, le malheur fondre sur eux et la colère d’en haut détruire les malfaisants?	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Sont-ils vraiment la paille qu’emporte le vent, la feuille sèche livrée au tourbillon?	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 Dieu, dites-vous, fera payer pour lui ses fils? Qu’il le fasse payer lui, et qu’il le sente!	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Qu’il voie le malheur de ses propres yeux, qu’il boive la colère du Tout-Puissant!	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Qu’a-t-il à faire de sa famille après lui, quand on a mis un terme au compte de ses mois?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Faut-il faire la leçon à Dieu, à celui qui juge les êtres supérieurs?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 L’un meurt en pleine vigueur, heureux et prospère,	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 les flancs bien grassouillets, les os remplis de sève.	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Un autre meurt dans la tristesse, sans avoir jamais savouré le bonheur.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 Ensemble ils se couchent dans la poussière, où les vers vont grouiller sur eux.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Oh, je devine vos pensées, et ces idées que vous vous faites sur moi.	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Vous dites: “Où est la maison du potentat, où est la tente des méchants?”	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 N’avez-vous pas interrogé ceux qui voyagent, ne retenez vous pas leurs témoignages?	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 Au jour du malheur le méchant est épargné, au jour de la colère il échappe.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Qui ose lui reprocher, en face, sa conduite et lui rendre ce qu’il a fait?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Voici qu’on l’escorte au cimetière, et de bien haut son image regarde.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 La terre prise au torrent lui est douce, les gens défilent en avant, et derrière lui c’est un peuple sans nombre.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Allez-vous me consoler avec du vent, avec des réponses où tout est illusoire?	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«