Livre de Judith 13

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Lorsqu’il se fit tard, ses officiers sortirent; Bagoas ferma la porte de l’extérieur, après avoir mis dehors ceux qui étaient encore là. Tout le monde partit se coucher,	1 Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.
2 épuisé par l’excès de la boisson, tandis que Judith restait seule dans la tente avec Holoferne écroulé sur son lit et noyé dans son vin.	2 Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.
3 Judith avait dit à sa servante de se tenir hors de la chambre à coucher et de guetter sa sortie comme chaque jour. Elle devait sortir, avait-elle dit, pour faire sa prière, et elle avait dit la même chose à Bagoas.	3 Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.
4 Lorsque tout le monde fut sorti et qu’il n’y eut personne, petit ou grand, dans la chambre à coucher, Judith se tint à côté du lit d’Holoferne et fit cette prière au plus profond de son cœur: “Seigneur, Dieu de toute puissance, pose ton regard à cette heure sur ce que je vais faire pour la gloire de Jérusalem!	4 Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.
5 C’est maintenant le moment de venir en aide à ton peuple et de faire réussir mon entreprise pour la ruine des ennemis qui se sont dressés contre nous.”	5 Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.«
6 Alors elle s’avança vers la traverse du lit qui était à la tête d’Holoferne, elle en décrocha son épée.	6 Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.
7 Elle s’approcha du lit et le saisit par ses cheveux: “Seigneur,dit-elle, Dieu d’Israël, donne-moi aujourd’hui ta force!”	7 Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«.
8 Elle le frappa à deux reprises au cou, de toutes ses forces, et lui coupa la tête.	8 Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.
9 Elle fit rouler son corps en bas du lit et décrocha la draperie de ses colonnes; elle sortit ensuite, donnant la tête d’Holoferne à sa servante.	9 Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,
10 Vite, elle la mit dans le sac à provisions et toutes deux partirent ensemble, comme elles le faisaient chaque jour pour la prière. Elles traversèrent le camp, elle firent le tour du vallon et ensuite montèrent vers Béthulie pour se présenter devant la porte.	10 aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.
11 Judith cria de loin à ceux qui montaient la garde près des portes: “Ouvrez! Ouvrez vite la porte! Dieu, notre Dieu est avec nous! Aujourd’hui il a manifesté sa force en Israël et montré sa puissance à nos ennemis!”	11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.«
12 Dès que les hommes de la ville entendirent sa voix, ils se dépêchèrent de descendre vers la porte de la ville et appelèrent les anciens.	12 Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.
13 Tout le monde accourut, du plus petit jusqu’au plus grand, car on ne s’attendait pas à son retour! Ils ouvrirent la porte et accueillirent les deux femmes. Ils allumèrent un feu pour éclairer et se rassemblèrent autour d’elles.	13 Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.
14 Judith leur dit alors d’une voix forte: “Louez Dieu! Louez-le! Louez Dieu qui n’a pas été infidèle à la maison d’Israël, mais qui, cette nuit, a écrasé nos ennemis par ma main!”	14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«
15 À ces mots, elle tira la tête de son sac et la leur montra: “Voici la tête d’Holoferne, le général en chef de l’armée des Assyriens, et voici la draperie sous laquelle il gisait ivre mort. Le Seigneur l’a frappé par la main d’une femme.	15 Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
16 Oui! Aussi vrai que le Seigneur est vivant, lui qui m’a gardé sur le chemin où j’ai marché, mon visage l’a séduit pour sa perte, mais il ne m’a ni souillée, ni déshonorée par le péché.”	16 Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«
17 Tout le monde était saisi de stupeur, on se prosternait, on adorait Dieu et tous ensemble disaient: “Béni sois-tu ô notre Dieu, toi qui en ce jour as réduit à rien les ennemis de ton peuple!”	17 Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«
18 Osias lui dit: “Tu es bénie, ma fille, par le Dieu Très-Haut, plus que toutes les femmes de la terre! Béni soit le Seigneur Dieu, Créateur du ciel et de la terre, qui a fait réussir ton projet: tu as donc tranché la tête du chef de nos ennemis!	18 Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.
19 “Désormais tous ceux qui voudront rappeler les exploits de Dieu auront présente à l’esprit ton espérance.	19 Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.
20 “Que Dieu te comble d’honneurs et de toutes sortes de biens, car tu as su risquer ta propre vie pour notre race humiliée, tu nous as sauvé de la ruine en faisant de ton mieux les œuvres de notre Dieu.” Tout le peuple répondit: “Amen! Amen!”	20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«