Deuxième livre des Rois 3

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Pendant la dix-huitième année du règne de Josaphat, roi de Juda, Joram fils d’Akab devint roi d’Israël à Samarie. Il régna 12 ans;	1 Jórám, Ácháb fia, Jozafátnak, Júda királyának tizennyolcadik esztendejében lett Izrael királya Szamariában, s tizenkét esztendeig uralkodott.
2 il fit ce qui déplaît à Yahvé, mais pas autant que son père et sa mère, car il fit disparaître la pierre que son père avait dressée en l’honneur de Baal.	2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint apja és anyja: eltávolíttatta ugyanis Baál szobrait, amelyeket apja készíttetett.
3 Cependant il resta attaché au péché de Jéroboam fils de Nabat, lequel avait entraîné Israël dans son péché: il ne s’en détourna pas.	3 Mindazonáltal ragaszkodott Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeihez, aki vétekre vitte Izraelt, s azoktól el nem távozott.
4 Mécha, roi de Moab, était un éleveur de troupeaux. Il livrait au roi d’Israël un tribut de 100 000 agneaux et 100 000 béliers avec leur laine.	4 Mésa, Moáb királya, sok barmot tenyésztett és százezer báránnyal meg százezer gyapjas kossal adózott Izrael királyának.
5 Mais à la mort d’Akab, le roi de Moab se révolta contre le roi d’Israël.	5 Amikor azonban Ácháb meghalt, megszegte a szövetséget, amelyet Izrael királyával tartott.
6 Alors le roi Joram sortit de Samarie et passa Israël en revue;	6 Ezért Jórám király kivonult ebben az időben Szamariából, s felsorakoztatta egész Izraelt.
7 il se mit en marche et envoya dire à Josaphat, roi de Juda: “Le roi de Moab s’est révolté contre moi, viendras-tu attaquer Moab avec moi?” Josaphat répondit: “J’irai: il en sera de moi comme de toi, de mon peuple comme de ton peuple, et de mes chevaux comme de tes chevaux.”	7 Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene.« Ő azt felelte: »Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid.«
8 Il ajouta: “Par quel chemin iras-tu?” Joram répondit: “Par la route du désert d’Édom.”	8 Majd kérdezte: »Melyik úton vonuljunk fel?« Ő azt felelte: »Edom pusztáján keresztül.«
9 Le roi d’Israël, le roi de Juda et le roi d’Édom se mirent en route, mais après 7 jours de marche il n’y avait plus d’eau pour l’armée ni pour les bêtes.	9 Elindult tehát Izrael királya, Júda királya és Edom királya, s hét napot haladtak kerülő útjukon, de nem volt víz sem a sereg, sem a velük menő jószág számára.
10 Alors le roi d’Israël dit: “Ah, ah! Yahvé a donc rassemblé ces trois rois pour les livrer entre les mains de Moab!”	10 Azt mondta ekkor Izrael királya: »Jaj, jaj, jaj, egybegyűjtött az Úr minket, három királyt, hogy Moáb kezébe adjon.«
11 Josaphat lui demanda: “N’y a-t-il pas ici un prophète de Yahvé par lequel nous pourrions consulter Yahvé?” L’un des serviteurs du roi d’Israël lui dit: “Il y a ici Élisée fils de Chafat, celui qui versait l’eau sur les mains d’Élie.”	11 Azt mondta erre Jozafát: »Van-e itt prófétája az Úrnak, hogy könyöröghessünk általa az Úrhoz?« Erre valaki Izrael királyának szolgái közül azt felelte: »Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére a vizet öntötte.«
12 Josaphat dit: “La parole de Yahvé est avec lui.” Alors le roi d’Israël, Josaphat et le roi d’Édom descendirent à sa rencontre.	12 Azt mondta ekkor Jozafát: »Nála van az Úr üzenete.« Lement tehát hozzá Izrael királya s Jozafát, Júda királya és Edom királya.
13 Élisée dit au roi d’Israël: “Qu’est-ce que j’ai à voir dans tes affaires? Va donc trouver les prophètes de ton père!” Mais le roi d’Israël insista: “C’est Yahvé qui a fait venir ces trois rois, va-t-il maintenant les livrer entre les mains de Moab?”	13 Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: »Mi közöm hozzád? Eredj apád és anyád prófétáihoz!« Mindazonáltal azt mondta neki Izrael királya: »Miért gyűjtötte egybe az Úr ezt a három királyt, hogy a moabiták kezébe adja őket?«
14 Élisée lui dit: “Aussi vrai que Yahvé des armées, celui que je sers, est vivant, si je n’avais pas égard à Josaphat roi de Juda, je ne te regarderais même pas, je ne te verrais pas.	14 Azt mondta erre neki Elizeus: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy ha nem tekinteném Jozafátnak, Júda királyának személyét, ügyet sem vetnék rád, s meg sem néznélek.
15 Maintenant, amenez-moi un joueur de harpe.” Pendant que le harpiste jouait, la main de Yahvé fut sur Élisée.	15 Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást.« Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt:
16 Il dit alors: “Ainsi parle Yahvé: Creusez des fosses et des fosses dans cette vallée!	16 Ezt üzeni az Úr: »Csináljatok gödröt gödör mellé e patakvölgy árkában,
17 Car voici ce que dit Yahvé: Vous ne verrez pas de vent, vous ne verrez pas de pluie, et cependant la vallée se remplira d’eau. Alors vous boirez, vous, vos troupeaux et vos bêtes de somme.	17 mert ezt üzeni az Úr: Nem fogtok látni sem szelet, sem esőt, s ez az árok mégis megtelik vízzel, s isztok ti és családjaitok meg barmaitok.
18 Mais tout cela est peu de chose aux yeux de Yahvé, il veut encore livrer Moab entre vos mains.	18 Sőt ez még kevés az Úr színe előtt: még Moábot is a kezetekbe adja,
19 Vous frapperez toutes les villes fortifiées, vous abattrez tous les arbres fruitiers, vous boucherez toutes les sources d’eau et vous dévasterez tous les meilleurs champs en y jetant des pierres.”	19 s megvertek minden erős várost s minden válogatott várost, kivágtok minden gyümölcsfát, betömtök minden vízforrást, s behánytok minden jó szántóföldet kövekkel.«
20 De fait, au matin, à l’heure où l’on présente le sacrifice, voici que l’eau arriva par le chemin d’Édom et la terre se remplit d’eau.	20 S csakugyan az történt, hogy reggel, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, íme, víz áradt Edom felől, s megtelt a vidék vízzel.
21 Tous les Moabites avaient appris que les rois s’avançaient pour les attaquer; tous les hommes capables de porter les armes furent donc rassemblés et ils se postèrent sur la frontière.	21 Amikor a moabiták mindannyian meghallották, hogy felvonultak a királyok, hogy hadakozzanak ellenük, összehívták mindazokat, akik vitézi övet viseltek, s felálltak határukon.
22 Ils s’étaient levés de bon matin, et lorsque le soleil brilla au-dessus des eaux, les Moabites virent les eaux en face d’eux rouges comme du sang.	22 Amikor aztán kora hajnalban felkeltek, s a nap a vízzel szemben felsütött, a moabiták átellenből olyan vörösnek látták a vizet, mint a vér.
23 Ils se dirent: “C’est du sang! Les rois se sont battus, ils se sont frappés les uns les autres! Maintenant, Moabites, au pillage!”	23 Erre azt mondták: »Kard ontotta vér ez! Harcra keltek egymással a királyok, s leöldösték egymást! Rajta hát zsákmányra, Moáb!«
24 Ils s’avancèrent donc vers le camp d’Israël, mais les Israélites se levèrent et frappèrent Moab qui prit la fuite devant eux; ils pénétrèrent dans le pays de Moab et le dévastèrent.	24 Azzal elmentek Izrael táborához, de Izrael felkelt, s megverte a moabitákat, s azok megfutamodtak előlük. Erre a győztesek elmentek, s megverték Moábot
25 Ils détruisirent les villes: chacun jetait sa pierre dans les meilleurs champs, au point qu’ils en étaient remplis. Ils bouchèrent toutes les sources et abattirent tous les arbres fruitiers, si bien qu’il ne resta rien à Kir-Hérès sinon ses pierres. Les frondeurs qui l’avaient encerclée la harcelèrent.	25 és lerontották a városokat, s azáltal, hogy mindegyikük odadobott egy-egy követ, telehajigáltak minden jó szántóföldet, betömtek minden vízforrást, kivágtak minden gyümölcsfát, úgyhogy csak a cserepes falak maradtak meg, de a parittyások körülvették a várost, s nagy részben összelövöldözték.
26 Lorsqu’il vit que la bataille tournait mal pour lui, le roi de Moab prit 700 hommes armés d’épées pour faire une percée en direction du roi d’Édom; mais il ne réussit pas.	26 Amikor ezt Moáb királya látta, azt tudniillik, hogy az ellenség föléje kerekedett, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy áttörjön Edom királyához, de nem tudott.
27 Alors il prit son fils aîné, celui qui devait régner à sa place et il l’offrit en holocauste sur la muraille. À la suite de cela, les Israélites eurent de grosses difficultés, ils s’éloignèrent de lui et regagnèrent leur pays.	27 Erre megragadta elsőszülött fiát, akinek idővel királlyá kellett volna lennie helyette, s bemutatta egészen elégő áldozatul a várfalon. Erre nagy felháborodás lett Izraelben, s ők azonnal visszavonultak tőle, s visszatértek földjükre.