Deuxième livre de Samuel 18

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David passa en revue les hommes qui étaient avec lui et il mit à leur tête des chefs de mille et des chefs de cent.	1 Ekkor Dávid szemlét tartott népén, s ezredeseket és századosokat rendelt föléjük,
2 Ensuite David divisa la troupe en trois: il confia un tiers à Joab, un tiers à Abisaï, fils de Sérouya et frère de Joab, et un tiers à Ittaï de Gat. Le roi dit à la troupe: “Moi aussi j’irai avec vous.”	2 s a nép egyharmadát Joáb keze alá, egyharmadát Abizájnak, Száruja fiának, Joáb fivérének keze alá, egyharmadát a Gátból való Ittaj keze alá vetette. Majd azt mondta a király a népnek: »Én is kivonulok veletek.«
3 Mais la troupe répondit: “Non, ne viens pas, car si nous tournons le dos, personne n’y prêtera attention. Si la moitié d’entre nous meurt, personne n’y prêtera attention, mais toi, tu es comme dix mille d’entre nous. Il vaut mieux que tu restes en ville et que tu puisses nous porter secours.”	3 A nép azonban ezt felelte: »Ne jöjj ki, mert ha mi megfutamodunk is, velünk nem nagyon törődnek, s ha a fele közülünk elesik is, nem sokat gondolnak vele, te magad azonban tízezernek számítasz, jobb tehát, ha a városból oltalmunkra leszel.«
4 Le roi leur dit: “Je ferai ce qui vous semble bon.” Il resta donc près de la porte de la ville et toute la troupe sortit par cents et par milles.	4 Azt mondta erre a király nekik: »Amit ti jónak láttok, azt teszem.« Megállt tehát a király a kapunál, a nép pedig kivonult százas és ezres csapatokban.
5 Le roi donna cet ordre à Joab, à Abisaï et à Ittaï: “Ménagez le jeune Absalom par égard pour moi.” Toute la troupe entendit cet ordre que le roi donnait aux chefs à propos d’Absalom.	5 A király ekkor megparancsolta Joábnak, Abizájnak és Ittajnak: »Életben hagyjátok ám nekem azt a gyermeket, Absalomot!« Hallotta az egész nép is, amikor a király minden vezérnek parancsot adott Absalom felől.
6 L’armée se mit en campagne et marcha à la rencontre d’Israël; la bataille se déroula dans la forêt d’Éphraïm.	6 Kivonult tehát a nép a mezőre Izrael ellen, s Efraim erdejében megtörtént az ütközet.
7 Ce fut une grande défaite pour l’armée d’Israël, les serviteurs de David l’écrasèrent et elle perdit 20 000 hommes.	7 Ott Dávid serege megverte Izrael népét, s annak nagy lett a vesztesége azon a napon: húszezer ember.
8 Le combat s’étendit à tout le secteur et ce jour-là les abrupts de la forêt firent plus de morts que l’épée.	8 Majd kiterjedt a harc annak az egész földnek a színére és sokkal többen voltak azok, akiket az erdő emésztett meg a népből, mint azok, akiket a kard emésztett meg azon a napon.
9 Les serviteurs de David rencontrèrent Absalom par hasard, il était monté sur un mulet et le mulet arriva sous les branches d’un grand chêne. Sa tête se prit dans le chêne et il resta suspendu entre ciel et terre tandis que le mulet continuait sa course.	9 Történetesen Absalom is Dávid szolgái elé került. Öszvéren nyargalt ugyanis, s amikor az öszvér egy sűrű és nagy cserfa alá jutott, Absalom fennakadt fejénél fogva a cserfán, s amíg ő függött ég és föld között, az öszvér, amelyen ült, továbbhaladt.
10 Un homme l’aperçut et il avertit Joab: “J’ai aperçu Absalom suspendu à un chêne.”	10 Meglátta mármost ezt valaki és jelentette Joábnak: »Láttam Absalomot, amint egy cserfán függött.«
11 Joab dit à celui qui lui apportait cette nouvelle: “Ainsi tu l’as vu! Pourquoi ne l’as-tu pas frappé sur-le-champ? Je t’aurais donné 10 pièces d’argent et une ceinture.”	11 Azt mondta erre Joáb annak az embernek, aki a hírt hozta neki: »Ha láttad, miért nem szegezted a földhöz, s én tíz sékel ezüstöt meg egy övet adtam volna neked.«
12 Mais l’homme répondit à Joab: “Même si j’avais dans les mains tes 1 000 pièces d’argent, je ne porterais pas la main sur le fils du roi. Devant nous tous le roi a donné cet ordre à toi, à Abisaï et à Ittaï: ‘Épargnez le jeune Absalom par égard pour moi.’	12 Azt mondta az Joábnak: »Ha ezer sékel ezüstöt mérnél is kezembe, akkor sem nyújtanám ki kezemet a király fiára, mert fülünk hallatára parancsolta a király neked, Abizájnak és Ittajnak: ‘Vigyázzatok ám nekem a gyermekre, Absalomra!’
13 Même si je n’avais rien dit, le roi l’aurait su, et toi, tu te serais tenu à l’écart.”	13 De meg ha vakmerően kockáztattam volna is életemet, a dolog semmiképpen sem maradhatott volna titokban a király előtt, s vajon akkor te mellettem állnál-e vele szemben?«
14 Joab dit: “Je perds mon temps avec toi.” Il prit dans sa main trois javelots et les enfonça dans le cœur d’Absalom qui était encore en vie dans le chêne.	14 Azt mondta erre Joáb: »Nem teszek úgy, ahogy te akarod, hanem megtámadom előtted.« Kezébe vett tehát három dárdát, és beledöfte Absalom szívébe. Mivel még vonaglott a cserfán függve,
15 Ensuite 10 jeunes gens compagnons d’armes de Joab frappèrent Absalom et l’achevèrent.	15 odafutott Joáb tíz fegyverhordozó legénye, leütötték és megölték.
16 Alors Joab sonna du cor: il fit retenir la troupe et l’on cessa de poursuivre Israël.	16 Ekkor Joáb megfúvatta a harsonát, s visszatartotta a népet, hogy ne üldözze a menekülő Izraelt, mert kímélni akarta a sokaságot.
17 Ils prirent Absalom et le jetèrent dans une grande fosse au milieu de la forêt, et l’on éleva par-dessus un grand tas de pierres. Quant aux Israélites, ils avaient pris la fuite et ils étaient retournés chacun chez soi.	17 Absalomot aztán levették, s az erdőben egy nagy gödörbe vetették, s igen nagy rakás követ hordtak föléje, egész Izrael pedig sátraiba menekült.
18 De son vivant Absalom s’était élevé une stèle dans la Vallée du Roi, car il se disait: “Je n’ai pas de fils pour conserver mon nom.” Il avait donné son nom à cette pierre dressée, et aujourd’hui encore on l’appelle ‘le monument d’Absalom.’	18 Absalom, amikor még élt, emlékoszlopot állíttatott magának, amely a Király-völgyben van; azt mondta ugyanis: »Fiam nincs, ez legyen tehát nevem emléke.« Éppen azért az emlékoszlopot a maga nevéről nevezte el: »Absalom kezének« hívják azt mind a mai napig.
19 Ahimaas fils de Sadoq dit alors: “Je vais courir annoncer au roi cette bonne nouvelle, que Yahvé lui a rendu justice et l’a délivré de ses ennemis.”	19 Ahimaász, Szádok fia ekkor azt mondta: »Elfutok, s hírül viszem a királynak, hogy az Úr kiszabadította ellenségei kezéből.«
20 Mais Joab lui dit: “Tu ne serais pas porteur d’une bonne nouvelle aujourd’hui, tu le seras peut-être un autre jour mais aujourd’hui ce ne serait certainement pas une bonne nouvelle, puisque le fils du roi est mort.”	20 Joáb azonban azt mondta neki: »Te ma ne légy hírmondó, hanem máskor vidd a hírt. Nem akarom, hogy ma te vidd a hírt, mivelhogy meghalt a király fia.«
21 Joab dit alors au Kouchite: “Va annoncer au roi ce que tu as vu.” Le Kouchite se prosterna devant Joab et partit en courant.	21 Majd azt mondta Joáb Kúsinak: »Eredj, s jelentsd a királynak, amit láttál!« Kúsi meghajtotta magát Joáb előtt és elfutott.
22 Ahimaas fils de Sadoq reprit la parole et dit à Joab: “Qu’importe ce qui arrivera. Moi aussi je veux courir derrière ce Kouchite.” Joab lui dit: “Pourquoi courir mon fils? Tu n’en tireras aucune récompense.”	22 Erre Ahimaász, Szádok fia ismét szólt Joábnak: »Mit árt, ha én is elfutok Kúsi után?« Azt mondta erre neki Joáb: »Miért futnál, fiam? Nem leszel jó hír vivője!«
23 Il répondit: “Peu importe, je veux courir.” Alors Joab lui dit: “Eh bien, cours.” Ahimaas partit en courant, il prit le chemin de la plaine et il devança le Kouchite.	23 Ám az ezt felelte: »Hátha mégis elfutok?« Erre ő azt mondta: »Fuss hát!« Elfutott tehát Ahimaász, a rövidebb úton, s megelőzte Kúsit.
24 David était assis entre les deux portes, et le guetteur faisait les cent pas sur le toit de la porte, au-dessus du rempart. Il leva les yeux et aperçut un homme qui courait seul.	24 Dávid éppen a két kapu között üldögélt. Ekkor az őr, aki a kapu tetején, a kőfalon volt, felemelte szemét, s látta, hogy egy magányos ember fut feléje.
25 Le guetteur cria la nouvelle au roi, qui déclara: “S’il est seul, c’est qu’il est porteur de bonne nouvelle.” L’autre pendant ce temps approchait.	25 Lekiáltott tehát és jelentette a királynak. Azt mondta erre a király: »Ha egyedül van, jó hír van szájában.« Mialatt pedig az igyekezett és mind közelebb jutott,
26 Le guetteur aperçut un autre homme qui courait derrière, il appela le portier et lui dit: “Il y a en un autre qui court aussi seul.” Le roi dit: “Celui-là aussi apporte une bonne nouvelle.”	26 látta az őr, hogy másik ember is fut feléje. Lekiáltott tehát a tetőről, s azt mondta: »Feltűnt egy másik ember is, az is egyedül fut.« Azt mondta erre a király: »Az is jó hírt hoz.«
27 Le guetteur reprit: “Je reconnais le premier, c’est Ahimaas fils de Sadoq, je reconnais sa façon de courir.” Le roi dit: “C’est un homme qui vaut, il apporte sûrement une bonne nouvelle.”	27 Majd azt mondta az őr: »Úgy látom, az elsőnek a futása olyan, mint Ahimaásznak, Szádok fiának a futása.« Azt mondta erre a király: »Jó ember az, s jó hírrel jön.«
28 Lorsque Ahimaas fut tout près, il cria: “Salut!” Puis il se prosterna la face contre terre devant le roi. “Béni soit Yahvé ton Dieu, dit-il, il a livré les hommes qui s’étaient dressés contre mon seigneur le roi!”	28 Kiáltott ekkor Ahimaász és azt mondta a királynak: »Üdvözlégy, király!« Majd arccal a földre borult a király előtt és azt mondta: »Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik felemelték kezüket az én uram, a király ellen!«
29 Le roi dit alors: “Le jeune Absalom est-il sauf?” Ahimaas répondit: “Lorsque ton serviteur Joab m’a envoyé, j’ai vu une grande confusion, mais je ne sais pas exactement ce qui se passait.”	29 Azt mondta ekkor a király: »Békén van-e a gyermek, Absalom?« Azt mondta erre Ahimaász: »Nagy csődületet láttam, amikor Joáb, a szolgád elküldött engem, a szolgádat, ó király, de egyebet nem tudok.«
30 Le roi lui dit: “Mets-toi là et attendons.” Il se rangea de côté et attendit.	30 Azt mondta neki a király: »Fordulj meg, s állj ide.« Amikor erre az megfordult és félreállt,
31 Derrière lui arrivait le Kouchite; il dit: “Que mon seigneur le roi apprenne la bonne nouvelle: Yahvé t’a fait justice aujourd’hui, il t’a délivré de tous ceux qui s’étaient dressés contre toi.”	31 megjelent Kúsi is, s amikor megérkezett, azt mondta: »Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr kiszabadított ma téged mindazoknak a kezéből, akik felkeltek ellened.«
32 Le roi demanda au Kouchite: “Le jeune Absalom est-il sauf?” Le Kouchite lui répondit: “Que les ennemis de mon seigneur le roi, que tous ceux qui se dressent contre lui pour faire le mal, aient le sort de ce jeune homme.”	32 Azt mondta erre a király Kúsinak: »Békén van-e a gyermek, Absalom?« Kúsi azt felelte: »Úgy járjanak, mint e gyermek, az én uramnak, a királynak ellenségei, s mindazok, akik vesztére törnek.«