Psalmi 144

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David. Benedictus Dominus, adiutor meus, qui docet manus meas ad proelium et digitos meos ad bellum.	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 Misericordia mea et fortitudo mea, refugium meum et liberator meus; scutum meum, et in ipso speravi, qui subdit populum meum sub me.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 Domine, quid est homo, quod agnoscis eum, aut filius hominis, quod reputas eum?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 Homo vanitati similis factus est, dies eius sicut umbra praeteriens.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Domine, inclina caelos tuos et descende; tange montes, et fumigabunt.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Fulgura coruscationem et dissipa eos; emitte sagittas tuas et conturba eos.	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Emitte manum tuam de alto; eripe me et libera me de aquis multis, de manu filiorum alienigenarum,	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera mendacii.	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 Deus, canticum novum cantabo tibi, in psalterio decachordo psallam tibi,	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 qui das salutem regibus, qui redimis David servum tuum de gladio maligno.	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 Eripe me et libera me de manu filiorum alienigenarum, quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera mendacii.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 Filii nostri sicut novellae crescentes in iuventute sua; filiae nostrae sicut columnae angulares, sculptae ut structura templi.	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 Promptuaria nostra plena, redundantia omnibus bonis; oves nostrae in milibus innumerabiles in campis nostris,	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 boves nostrae crassae. Non est ruina maceriae neque egressus neque clamor in plateis nostris.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 Beatus populus, cui haec sunt; beatus populus, cui Dominus est Deus.	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!