Psalmi 102

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Preces afflicti, qui defessus angorem suum ante Dominum profundit.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Domine, exaudi orationem meam, et clamor meus ad te veniat.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Non abscondas faciem tuam a me; in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Quia defecerunt sicut fumus dies mei, et ossa mea sicut cremium aruerunt.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 Percussum est ut fenum et aruit cor meum, etenim oblitus sum comedere panem meum.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Similis factus sum pellicano solitudinis, factus sum sicut nycticorax in ruinis.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Tota die exprobrabant mihi inimici mei, exardescentes in me per me iurabant.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Quia cinerem tamquam panem manducabam et potum meum cum fletu miscebam,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 a facie irae et increpationis tuae, quia elevans allisisti me.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Dies mei sicut umbra declinaverunt, et ego sicut fenum arui.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Tu autem, Domine, in aeternum permanes, et memoriale tuum in generationem et generationem.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Tu exsurgens misereberis Sion, quia tempus miserendi eius, quia venit tempus,	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 quoniam placuerunt servis tuis lapides eius, et pulveris eius miserentur.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Et timebunt gentes nomen tuum, Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quia aedificavit Dominus Sion et apparuit in gloria sua.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Respexit in orationem inopum et non sprevit precem eorum.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Scribantur haec pro generatione altera, et populus, qui creabitur, laudabit Dominum.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Quia prospexit de excelso sanctuario suo, Dominus de caelo in terram aspexit,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 ut audiret gemitus compeditorum, ut solveret filios mortis;	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 ut annuntient in Sion nomen Domini et laudem eius in Ierusalem,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 cum congregati fuerint populi in unum et regna, ut serviant Domino.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Humiliavit in via virtutem meam, abbreviavit dies meos. Dicam: “ Deus meus,	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 ne auferas me in dimidio dierum meorum; in generationem et generationem sunt anni tui.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Initio terram fundasti; et opera manuum tuarum sunt caeli.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Ipsi peribunt, tu autem permanes; et omnes sicut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Filii servorum tuorum habitabunt, et semen eorum in conspectu tuo firmabitur ”.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«