Második Törvénykönyv 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van.	1 Estas são as palavras que Moisés disse a todo o Israel na banda dalém do Jordão, na planície do deserto, defronte do mar Vermelho, entre Faran, Tofel, Laban e Hasekoth, onde há muitíssimo ouro.
2 Tizenegy napig tart a járás a Hórebtől a Szeír hegy felé vivő úton Kádes-Barneáig.	2 Há a distância de onze jornadas desde Horeb pelo caminho do monte Seir, até Cadesbame.
3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,	3 No ano quadragésimo, no undécimo mês, no primeiro dia do mês, Moisés havia referido aos filhos de Israel tudo o que o Senhor lhe tinha ordenado que dissesse,
4 miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesebonban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astarótban és Edráiban lakott.	4 depois de ter derrotado Seon, rei dos Amorreus, que habitava em Hesebon, e Og, rei de Basan, que habitava em Astaroth e em Edrai.
5 A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:	5 Da banda dalém de Jordão, na terra de Moab, Moisés começou a explicar a lei, dizendo:
6 »Az Úr, a mi Istenünk szólt hozzánk a Hóreben, és azt mondta: ‘Eleget voltatok már ennél a hegynél!	6 O Senhor nosso Deus falou-nos em Horeb, e disse: Tendes-vos demorado muito neste monte:
7 Forduljatok meg, és menjetek el az amoriták hegységére, s a többi helyre, amely annak közelében van: a Mezőségre, a Hegyvidékre, az Alföldre, a Délvidékre, a tenger mellékére, a kánaániak földjére és a Libanonra, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.	7 voltai e ide ao monte dos Amorreus, e a todos os outros lugares vizinhos, às planícies, às montanhas e aos vales, que ficam para o meio-dia e ao longo da costa do mar, à terra dos Cananeus, e ao Líbano até ao grande rio Eufrates.
8 Íme, mondom, nektek adtam azt: menjetek be, és foglaljátok el azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és utódaiknak adja.’	8 Eu vos entrego esta terra: entrai e possuí a terra, que o Senhor jurou dar a vossos pais Abraão, Isaac e Jacob, e à sua descendência depois deles.
9 Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek:	9 Nesse mesmo tempo disse-vos:
10 Egymagam nem boldogulok veletek, mert az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket, s immár olyan sokan vagytok, mint az ég csillagai.	10 Eu só não posso reger-vos, porque o Senhor vosso Deus vos multiplicou e sois hoje tão numerosos como as estrelas de céu.
11 Adjon az Úr, atyáitok Istene még sok ezret e számhoz, s áldjon meg titeket, amint mondta! –	11 O Senhor Deus de vossos maiores vos muItiplique mil vezes mais e vos abençoe como disse.
12 De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket.	12 Eu só não posso atender aos vossos negócios, trabalhos e questões.
13 Adjatok tehát közületek bölcs és értelmes férfiakat, akiknek magaviselete törzseitekben elismert, hogy feljebbvalóitokká tegyem őket.	13 Dai-me de entre vós homens sábios e experimentados, de uma vida provada nas vossas tribos, para que eu os constitua vossos chefes.
14 Ekkor ti ezt feleltétek nekem: ‘Jó dolog, amit tenni akarsz.’	14 Vós respondestes-me então: É uma boa coisa a que queres fazer.
15 Vettem tehát törzseitekből bölcs és nemes férfiakat, és megtettem őket feljebbvalóitokká: ezrek, százak, ötvenek és tizek fejeivé, hogy tanítsanak titeket mindenben.	15 E eu tomei chefes das vossas tribos, homens sábios e provados e constituí-os chefes de milhar, de centena, de cinquentena e de dezena (de homens).
16 Aztán megparancsoltam nekik: Hallgassátok meg őket, s ami igazságos, azt ítéljétek, akár bennszülött az illető, akár idegen.	16 Ao mesmo tempo, dei-lhes esta ordem: Ouvi-os, e julgai seguindo a justiça, quer se trate dum cidadão, quer dum estrangeiro.
17 Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg.	17 Nenhuma distinção haverá de pessoas; ouvireis o pequeno como o grande: não tereis aceitação de pessoa alguma, porque o juízo é de Deus. Se alguma coisa vos parecer difícil, referi-ma, e eu ouvirei.
18 Aztán megparancsoltam mindazt, amit tennetek kell.	18 (Desta forma) vos ordenei tudo o que devíeis fazer,
19 Ezek után elindultunk a Hórebtől, és átmentünk azon a rettenetes és végtelen nagy pusztán, amelyet láttatok, az amoriták hegysége felé vivő úton, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk. Amikor aztán Kádes-Barneába jutottunk,	19 Tendo partido de Horeb, passamos pelo terrível e grandíssimo deserto que vistes, pelo caminho do monte do Amorreu, conforme o Senhor nosso Deus no-Io tinha mandado. Tendo chegado a Cadesbame,
20 azt mondtam nektek: Eljutottatok az amoriták hegységéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.	20 eu disse-vos: Chegastes ao monte do Amorreu, que o Senhor nosso Deus nos há-de dar.
21 Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se rettegj.	21 Olha a terra que o Senhor teu Deus te dá: sobe e toma posse dela, como o Senhor nosso Deus disse a teus pais: não temas, nem te atemorize nada.
22 Erre valamennyien elém járultatok, és azt mondtátok: ‘Küldjünk el férfiakat, hogy vegyék szemügyre a földet, és mondják meg, melyik úton kell felmennünk, és mely városokba kell mennünk.’	22 Então aproximastes-vos todos de mim, e dissestes: Enviemos homens que explorem a terra, e que nos ensinem por que caminho devemos subir, e para que cidades devemos encaminhar-nos.
23 Mivel tetszett nekem ez a beszéd, elküldtem közületek tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből.	23 Como me tivesse parecido bem tal modo de falar, enviei doze homens dentre vós, um por cada tribo,
24 Azok el is indultak, felmentek a hegységre, és eljutottak egészen a Szőlőfürt völgyéig. Szemügyre vették a földet,	24 os quais, tendo-se posto a caminho, e tendo atravessado os montes, chegaram até ao Vale do Cacho: depois de explorada a terra,
25 vettek gyümölcséből, s hogy megmutassák termékenységét, elhozták hozzánk, és azt mondták: ‘Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk adni fog nekünk.’	25 tomando dos seus frutos, para mostrarem a sua fertilidade, no-los trouxeram, e disseram: É boa a terra que o Senhor nosso Deus nós há-de dar.
26 Ti azonban nem akartatok felmenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a mi Istenünk szavának.	26 Vós não quisestes subir (a ela), mas, incrédulos à palavra do Senhor nosso Deus,
27 Zúgolódtatok sátraitokban, és azt mondtátok: ‘Gyűlöl minket az Úr. Azért hozott ki minket Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és eltöröljön bennünket.	27 murmurastes nas vossas tendas, dizendo: O Senhor tem-nos ódio, e por isso nos tirou dia terra do Egipto para nos entregar nas mãos dos Amorreus, e exterminar-nos.
28 Hova menjünk fel? Maguk a kémek félemlítették meg szívünket, mert azt mondták: Igen nagy az a sokaság, termetre szálasabb nálunknál, a városok nagyok, és meg vannak erősítve az égig: az enakiták fiait láttuk mi ott.’	28 Para onde subiremos? Os exploradores aterraram o nosso coração, dizendo: A multidão é grande, e de estatura mais alta do que a nossa: as cidades são grandes, e fortificadas até ao céu: ali vimos os filhos dos Enacins.
29 Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.	29 E eu disse-vos: Não tenhais medo e não os temais:
30 Az Úr Isten, aki vezet titeket, maga fog harcolni értetek, mint ahogy Egyiptomban cselekedett mindenki szeme láttára.	30 o Senhor Deus, que é o vosso guia, ele mesmo combaterá por vós, como fez no Egipto à vista de todos.
31 A pusztában is – te magad láttad –, úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint ahogy az ember szokta hordozni kicsi gyermekét, az egész úton, amelyen jártatok, amíg eljutottatok erre a helyre.	31 No deserto (tu mesmo o viste) o Senhor teu Deus te levou por todo o caminho, por onde andaste, como um homem costuma levar o seu filhinho, até que chegásseis a este lugar.
32 De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,	32 E nem ainda assim acreditastes no Senhor vosso Deus,
33 aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.	33 o qual vos precedeu no caminho, e designou o lugar onde devíeis assentar as tendas, mostrando-vos o caminho de noite com o fogo, de dia com a coluna de nuvem.
34 Amikor aztán az Úr meghallotta siránkozásotokat, megharagudott és megesküdött:	34 Tendo o Senhor ouvido as vossas murmurações, irado jurou, dizendo:
35 ‘E gonosz nemzedéknek férfiai közül senki sem fogja meglátni azt a jó földet, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak –	35 Nenhum dos homens desta péssima geração verá aquela boa terra, que eu com juramento prometi a vossas pais,
36 kivéve Kálebet, Jefóne fiát: ő ugyanis meglátja, és neki meg fiainak adom azt a földet, amelyet taposott, mert követte az Urat.’ –	36 excepto Caleb, filho de Jefone. Este vê-la-á, e eu lhe darei a ele e a seus filhos a terra, que ele calcou, porque seguiu o Senhor.
37 Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, amikor még énrám is megharagudott az Úr miattatok, s így szólt: ‘Te sem mégy be oda!	37 Nem é para admirar esta indignação contra o povo, quando o Senhor, irado também contra mim por causa de vós, disse: Nem tu entrarás lá,
38 Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek.	38 mas em teu lugar entrará Josué, filho de Nun, teu ministro: exorta-o e anima-o, e ele dividirá por sorte a terra a Israel.
39 Gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy fogságba kerülnek, s fiaitok, akik ma még nem ismerik a jó és rossz különbségét, azok mennek be; nekik adom azt a földet, s ők foglalják el.	39 As vossas crianças, de quem dissestes que seriam levadas cativas, e os vossos filhos, que hoje (ainda) ignoram a diferença entre o bem e o mal, estes entrarão, a eles darei a terra, e a possuirão.
40 Ti azonban forduljatok meg, s menjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton!’	40 Mas vós voltai para trás, e ide para o deserto pelo caminho do mar Vermelho.
41 Erre ti azt feleltétek nekem: ‘Vétkeztünk az Úr ellen; felmegyünk és harcolunk, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta.’ Amikor aztán felfegyverkeztetek, s a hegyre tartottatok,	41 Respondestes-me: Nós pecamos contra o Senhor: subiremos e combateremos, como o Senhor nosso Deus mandou. E, quando vós armados marcháveis para o monte,
42 azt mondta nekem az Úr: ‘Mondd nekik: Ne menjetek fel, s ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.’	42 o Senhor disse-me: Dize-lhes: Não subais nem pelejeis, porque eu não estou convosco, para que não sucumbais diante dos vossos inimigos.
43 Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre.	43 Eu falei-vos, e não me ouvistes, mas, opondo-vos ao mandado do Senhor, inchados de soberba, subistes ao monte.
44 Erre kijöttek az amoriták, akik a hegységben laktak, felvonultak ellenetek, és úgy megkergettek titeket, ahogy a méhek szokták megkergetni az embert, és vágtak titeket Szeírtől Hormáig.	44 Tendo saído então o Amorreu, que habitava sobre os montes, e indo ao vosso encontro, perseguiu-vos como as abelhas costumam perseguir, e retalhou-vos desde Seir até Horma.
45 Amikor aztán visszatértetek és sírtatok az Úr előtt, ő nem hallgatott meg titeket, s nem akart figyelni szavatokra.	45 Como, depois de terdes voltado, chorásseis diante do Senhor, de não vos ouviu, nem se quis dobrar aos vossos rogos.
46 Így hosszú időn keresztül Kádes-Barneában maradtatok.	46 Por isso ficastes muito tempo em Cadesbarne.