A zsoltárok könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Maria
1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.	1 De Davi. Hino. Feliz aquele cuja iniquidade foi perdoada, cujo pecado foi absolvido.
2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!	2 Feliz o homem a quem o Senhor não argúi de falta, e em cujo coração não há dolo.
3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!	3 Enquanto me conservei calado, meus ossos se mirraram, entre contínuos gemidos.
4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!	4 Pois, dia e noite, vossa mão pesava sobre mim; minhas forças se esgotavam as forças como nos ardores do verão.
5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.	5 Então eu vos confessei o meu pecado, e não mais dissimulei a minha culpa. Disse: “Sim, vou confessar ao Senhor a minha iniquidade”. E vós perdoastes a pena do meu pecado.
6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!	6 Assim também todo fiel recorrerá a vós, no momento da necessidade. Quando transbordarem muitas águas, elas não chegarão até ele.
7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.	7 Vós sois meu asilo, das angústias me preservareis e me envolvereis na alegria de minha salvação.
8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,	8 “Vou te ensinar – dizeis –, vou te mostrar o caminho que deves seguir; vou te instruir, fitando em ti os meus olhos:
9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.	9 não queiras ser sem inteligência como o cavalo, como o muar, que só ao freio e à rédea submetem seus ímpetos; de outro modo não se chegam a ti.”
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,	10 São muitos os sofrimentos do ímpio. Mas quem espera no Senhor, sua misericórdia o envolve.
11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.	11 Ó justos, alegrai-vos e regozijai-vos no Senhor. Exultai todos vós, retos de coração.
12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!