A zsoltárok könyve 130
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | Nova Vulgata |
|---|---|
| 1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! | 1 Canticum ascensionum. De profundis clamavi ad te, Domine; |
| 2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. | 2 Domine, exaudi vocem meam. Fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae. |
| 3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? | 3 Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit? |
| 4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. | 4 Quia apud te propitiatio est, ut timeamus te. |
| 5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja | 5 Sustinui te, Domine, sustinuit anima mea in verbo eius; speravit |
| 6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, | 6 anima mea in Domino magis quam custodes auroram. Magis quam custodes auroram |
| 7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. | 7 speret Israel in Domino, quia apud Dominum misericordia, et copiosa apud eum redemptio. |
| 8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától. | 8 Et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus eius. |