Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Revised Standard Version Catholic Edition
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Then Job answered:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 "O that my vexation were weighed, and all my calamity laid in the balances!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 For then it would be heavier than the sand of the sea; therefore my words have been rash.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 For the arrows of the Almighty are in me; my spirit drinks their poison; the terrors of God are arrayed against me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Does the wild ass bray when he has grass, or the ox low over his fodder?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Can that which is tasteless be eaten without salt, or is there any taste in the slime of the purslane?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 My appetite refuses to touch them; they are as food that is loathsome to me.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 "O that I might have my request, and that God would grant my desire;
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 that it would please God to crush me, that he would let loose his hand and cut me off!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 This would be my consolation; I would even exult in pain unsparing; for I have not denied the words of the Holy One.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 What is my strength, that I should wait? And what is my end, that I should be patient?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Is my strength the strength of stones, or is my flesh bronze?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 In truth I have no help in me, and any resource is driven from me.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 "He who withholds kindness from a friend forsakes the fear of the Almighty.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 My brethren are treacherous as a torrent-bed, as freshets that pass away,
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 which are dark with ice, and where the snow hides itself.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 In time of heat they disappear; when it is hot, they vanish from their place.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 The caravans turn aside from their course; they go up into the waste, and perish.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 The caravans of Tema look, the travelers of Sheba hope.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 They are disappointed because they were confident; they come thither and are confounded.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Such you have now become to me; you see my calamity, and are afraid.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Have I said, 'Make me a gift? Or, 'From your wealth offer a bribe for me?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Or, 'Deliver me from the adversary's hand? Or, 'Ransom me from the hand of oppressors?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 "Teach me, and I will be silent; make me understand how I have erred.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 How forceful are honest words! But what does reproof from you reprove?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Do you think that you can reprove words, when the speech of a despairing man is wind?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 You would even cast lots over the fatherless, and bargain over your friend.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 "But now, be pleased to look at me; for I will not lie to your face.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Turn, I pray, let no wrong be done. Turn now, my vindication is at stake.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Is there any wrong on my tongue? Cannot my taste discern calamity?