Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Fillion
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Job, reprenant son discours sentencieux, parla encore en ces termes:
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 Qui me donnera d'être comme au temps d'autrefois, comme aux jours où Dieu me gardait?
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 Lorsque Sa lampe luisait sur ma tête, et qu'à Sa lumière je marchais dans les ténèbres;
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 comme j'étais aux jours de ma jeunesse, lorsque Dieu habitait en secret dans ma tente;
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 lorsque le Tout-Puissant était avec moi, et mes enfants autour de moi;
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 lorsque je lavais mes pieds dans le lait caillé, et que la pierre répandait pour moi des ruisseaux d'huile;
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 lorsque je m'avançais vers la porte de la ville, et que l'on me préparait un siège dans la place publique?
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 Les jeunes gens me voyaient et se cachaient; et les vieillards, se levant, demeuraient debout.
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 Les princes cessaient de parler, et ils mettaient le doigt sur leur bouche.
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 Les chefs retenaient leur voix, et leur langue demeurait attachée à leur palais.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 L'oreille qui m'écoutait me proclamait bienheureux, et l'oeil qui me voyait me rendait témoignage,
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 parce que j'avais délivré le pauvre qui criait, et l'orphelin privé de secours.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 La bénédiction de celui qui allait périr venait sur moi, et je consolais le coeur de la veuve.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 Je me suis revêtu de la justice, et l'équité me servi comme d'un manteau et d'un diadème.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 J'ai été l'oeil de l'aveugle, et le pied du boiteux.
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 J'étais le père des pauvres, et j'examinais avec un soin extrême l'affaire que je ne connaissais pas.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 Je brisais les mâchoires de l'injuste, et je lui arrachais sa proie d'entre les dents.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 Je disais: Je mourrai dans mon nid, et je multiplierai mes jours comme le palmier.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 Ma racine s'étend le long des eaux, et la rosée se reposera sur mes branches.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 Ma gloire se renouvellera sans cesse, et mon arc se fortifiera dans ma main.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Ceux qui m'écoutaient attendaient mon avis, et ils se taisaient, attentifs à mon sentiment.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 Ils n'osaient rien ajouter à mes paroles, et elles tombaient sur eux comme la rosée.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 Ils me désiraient comme la pluie, et leur bouche s'ouvrait comme aux ondées de l'arrière-saison.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 Si parfois je leur souriais, ils ne pouvaient le croire, et la lumière de mon visage ne tombait pas à terre.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 Quand je voulais aller parmi eux, je prenais la première place; et lorsque j'étais assis comme un roi au milieu de ses gardes, je ne laissais pas d'être le consolateur des affligés.