Jób könyve 29

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Le Sainte Bible Fillion
¹ Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	¹ Job, reprenant son discours sentencieux, parla encore en ces termes:
² »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	² Qui me donnera d'être comme au temps d'autrefois, comme aux jours où Dieu me gardait?
³ amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	³ Lorsque Sa lampe luisait sur ma tête, et qu'à Sa lumière je marchais dans les ténèbres;
⁴ úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	⁴ comme j'étais aux jours de ma jeunesse, lorsque Dieu habitait en secret dans ma tente;
⁵ amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	⁵ lorsque le Tout-Puissant était avec moi, et mes enfants autour de moi;
⁶ amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	⁶ lorsque je lavais mes pieds dans le lait caillé, et que la pierre répandait pour moi des ruisseaux d'huile;
⁷ Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	⁷ lorsque je m'avançais vers la porte de la ville, et que l'on me préparait un siège dans la place publique?
⁸ az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	⁸ Les jeunes gens me voyaient et se cachaient; et les vieillards, se levant, demeuraient debout.
⁹ az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	⁹ Les princes cessaient de parler, et ils mettaient le doigt sur leur bouche.
¹⁰ a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	¹⁰ Les chefs retenaient leur voix, et leur langue demeurait attachée à leur palais.
¹¹ A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	¹¹ L'oreille qui m'écoutait me proclamait bienheureux, et l'oeil qui me voyait me rendait témoignage,
¹² azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	¹² parce que j'avais délivré le pauvre qui criait, et l'orphelin privé de secours.
¹³ a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	¹³ La bénédiction de celui qui allait périr venait sur moi, et je consolais le coeur de la veuve.
¹⁴ az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	¹⁴ Je me suis revêtu de la justice, et l'équité me servi comme d'un manteau et d'un diadème.
¹⁵ Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	¹⁵ J'ai été l'oeil de l'aveugle, et le pied du boiteux.
¹⁶ Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	¹⁶ J'étais le père des pauvres, et j'examinais avec un soin extrême l'affaire que je ne connaissais pas.
¹⁷ Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	¹⁷ Je brisais les mâchoires de l'injuste, et je lui arrachais sa proie d'entre les dents.
¹⁸ Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	¹⁸ Je disais: Je mourrai dans mon nid, et je multiplierai mes jours comme le palmier.
¹⁹ gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	¹⁹ Ma racine s'étend le long des eaux, et la rosée se reposera sur mes branches.
²⁰ hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	²⁰ Ma gloire se renouvellera sans cesse, et mon arc se fortifiera dans ma main.
²¹ Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	²¹ Ceux qui m'écoutaient attendaient mon avis, et ils se taisaient, attentifs à mon sentiment.
²² szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	²² Ils n'osaient rien ajouter à mes paroles, et elles tombaient sur eux comme la rosée.
²³ áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	²³ Ils me désiraient comme la pluie, et leur bouche s'ouvrait comme aux ondées de l'arrière-saison.
²⁴ Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	²⁴ Si parfois je leur souriais, ils ne pouvaient le croire, et la lumière de mon visage ne tombait pas à terre.
²⁵ Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	²⁵ Quand je voulais aller parmi eux, je prenais la première place; et lorsque j'étais assis comme un roi au milieu de ses gardes, je ne laissais pas d'être le consolateur des affligés.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati