Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 Por que não reserva o Omnipotente para si os seus tempos, e os seus fiéis não veem os dias dele?
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Uns invadem terrenos alheios, roubam rebanhos e os apascentam.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 Levam o jumento dos órfãos, e tomam em penhor o boi da viúva.
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 Põem os pobres fora do caminho, e obrigam a esconder-se os humildes camponeses.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Outros (bons, mas pobres) como asnos monteses do deserto, saem do seu trabalho, madrugando à busca do seu pão e do pão de seus filhos.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 Ceifando (esfomeados) o campo que não é seu, e vindimam a vasilha do ímpio.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 Passam a noite nus, por falta de roupa, não têm com que se cobrir durante o frio.
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 São banhados pelas chuvas dos montes, e, não tendo com que se cobrir, rufugiam-se sob os rochedos.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 Fizeram violência (os ímpios) roubando os órfãos, e despojaram os pobres.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 Estes andam nus, por falta de roupa; levam feixes de espigas (dos senhores), e têm fome,
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 moem as zeitonas e pisam as uvas e têm sede.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 Da cidade sobem os gemidos dos moribundos, a alma dos feridos clama vingança, e Deus não escuta as suas súplicas.
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 (Os impios) foram rebeldes à luz, não conheceram os caminhos (de Deus) não andaram pelas suas veredas.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 O homicida levanta-se ao amanhecer, mata o mendigo e o pobre, ronda de noite como ladrão.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 O olho do adúltero observa o escurecer e diz: Ninguém me verá, - e oculta com um véu o seu rosto.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.	16 Arrombam nas trevas as casas, de dia conservam-se escondidos, não conhecem a luz (mas odeiam-na).
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 Se a aurora aparece de súbito, é para eles como uma sombra de morte; são-lhes familiares os terrores da noite.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 (O ímpio) corre veloz sobre a superfície das águas; maldita seja a sua herança sobre a terra, e não ande pelo caminho das vinhas _(nem goze os seus frutos).
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 Passe das águas da neve para um excessivo, calor, e o seu pecado vá (com ele) até aos infernos.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 A misericórdia se esqueça dele; os vermes sejam a sua delicia; não haja dele memória. mas seja feito em pedaços como árvore que dão dá fruto.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 Com efeito devorou (ou roubou) a estéril que não dá filhos, e não fez bem à viúva.
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 Destroçou os valentes com a sua fortaleza, mas, quando estiver em pé, não terá segura a sua vida.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 Deus deu-lhe tempo de penitência, e ele abusa disto para se ensoberbecer, mas os olhos de Deus estão fixos nos seus caminhos.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 Elevar-se-ão por um pouco de tempo, mas não subsistirão, e serão humilhados e arrebatados como todos os outros, e como cabeças de espigas serão cortados.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 Se isto não é assim, quem me poderá convencer de mentira, e acusar as minhas palavras diante de Deus?