Tóbiás könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Vigouroux
1 Így fejezte be Tóbit dicsőítő énekét. Tóbit száztizenkét éves korában halt meg és tisztességgel eltemették Ninivében.	1 cf2Un autre encore, pensant à se mettre en mer, et commençant à voyager sur les flots impétueux, invoque un bois plus fragile que le bois (celui) qui le porte.
2 Hatvankét éves volt, amikor megvakult. Miután visszanyerte látását, jómódban élt, alamizsnát osztott és nem szűnt meg magasztalni Istent, és dicsőíteni Isten nagyságát.	2 Car le désir de gagner a inventé le navire, et l'ouvrier l'a construit par son adresse.
3 Amikor közeledni érezte halálát, hívatta Tóbiás fiát és meghagyta neki: »Fiam, vedd gyermekeidet	3 Mais, ô Père (Roi), c'est votre providence qui gouverne ; car c'est vous qui avez ouvert un chemin à travers la mer, et une route très sûre au milieu des flots,
4 és költözz velük Médiába, mert hiszek Isten szavának, amelyet Náhum által mondott Ninive ellen: minden beteljesedik Asszíria és Ninive felett, amit Izrael prófétái mondtak, akiket Isten küldött. Minden beteljesedik és semmi sem hiúsul meg a szavaikból, hanem megtörténik a maga idejében. Médiában nagyobb biztonság lesz, mint Asszíriában és Babilóniában, mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mondott, bekövetkezik és megvalósul, és nem hiúsul meg a szavaiból semmi sem. Testvéreink, akik Izrael földjén laknak, mind szétszóródnak és fogságba kerülnek a szép földről. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztaság lesz, Isten háza szomorúságra jut és felgyújtják, s elhagyatott lesz egy ideig.	4 pour montrer que vous pouvez sauver de tous les périls celui-là même qui s'engagerait sur la mer sans le secours d'aucun art.
5 Isten azonban újra megkönyörül rajtuk és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik majd az ő házát, de nem úgy, mint előbb volt, amíg be nem telik büntetésének ideje. Ezután mindnyájan visszatérnek fogságukból és teljes pompájában fölépítik Jeruzsálemet és az Isten háza felépül benne, amint Izrael prófétái szóltak róla.	5 Mais afin que les œuvres de votre sagesse ne fussent pas inutiles, les hommes confient leur vie (s âmes mêmes) à un morceau de bois, et, traversant la mer, ils arrivent sains et saufs sur (avec) un vaisseau.
6 Minden nemzet az egész földön megtér és Istent féli. Elhagyják minden bálványukat, amelyek félrevezették őket.	6 Aussi, dès l'origine, lorsque les géants superbes périssaient, l'espérance de l'univers (du globe de la terre), réfugiée sur un vaisseau, conserva au monde la semence de la postérité (un germe de renaissance), grâce à votre main qui la gouvernait.
7 Igazságban áldják az örök Istent. Izrael minden fia, aki megszabadul azokban a napokban, igazságban emlékezik Istenre, egybegyűlnek és Jeruzsálembe jönnek és biztonságban laknak mindörökké Ábrahám földjén, amely az övék lesz. Örvendeznek majd, akik szeretik Istent igazságban. Akik pedig gonoszságot és bűnt követnek el, eltűnnek a földről.	7 Car béni est le bois qui sert à la justice ;
8 Most pedig fiam, meghagyom nektek: szolgáljátok az Urat igazságban és azt tegyétek színe előtt, ami neki tetszik. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy az igazságot szolgálják, adjanak alamizsnát és emlékezzenek meg Istenről és áldják nevét minden időben igazságban, minden erejükből.	8 mais l'idole fabriquée de main d'homme est maudite, elle et celui qui l'a faite ; car celui-ci l'a faite, et celle-là, n'étant qu'un bois fragile, a reçu le nom de dieu.
9 Te pedig fiam, hagyd el Ninivét és ne maradj itt,	9 Car Dieu a également en horreur l'impie et son impiété ;
10 hanem azon a napon, amikor eltemetted anyádat mellém, ne maradj az ő határaikban. Látom ugyanis, hogy sok a gonoszság benne, sok hűtlenséget követnek el és nem szégyenkeznek. Látod fiam, mit tett Nádáb Ahikárral, aki fölnevelte őt. Nemde élve akarta a föld alá juttatni? Isten az ő színe elé hozta gonoszságát és Ahikárt a világosságra hozta, Nádáb pedig az örök sötétségre került, mert meg akarta ölni Ahikárt. Mivel alamizsnát adott, kikerülte a halálos csapdát, amelyet Nádáb állított neki, Nádáb pedig beleesett a halálos csapdába és elpusztult.	10 et l'ouvrage souffrira la même peine que celui qui l'a fait.
11 Látjátok gyermekeim, mit tesz az alamizsna és mit tesz a gonoszság, ez utóbbi elpusztít. De lassan elhagy az élet.« Ágyára fektették, meghalt és tisztességgel eltemették.	11 C'est pourquoi les idoles des nations ne seront pas épargnées, parce que les créatures de Dieu sont devenues des objets d'abomination (un objet de haine), une (cause de) tentation pour les âmes des hommes, et un filet sous les pieds des insensés.
12 Amikor anyja meghalt, Tóbiás eltemette apja mellé. Azután Médiába költözött feleségével és Ekbatanában lakott apósával Ráguellel.	12 Le commencement de la fornication, c'est la recherche des idoles, et leur invention est la corruption de la vie (humaine) ;
13 Gondjukat viselte öregségükben és tisztességgel eltemette őket a médiai Ekbatanában. Övé lett Ráguel öröksége ugyanúgy, mint Tóbité, az apjáé.	13 car elles n'existaient pas au commencement, et elles ne dureront pas à jamais.
14 Száztizenhét éves korában halt meg tisztességben.	14 C'est (Car) la vanité des hommes qui les a introduites (est venue) dans le monde ; aussi en trouvera-t-on bientôt la (leur) fin.
15 Még halála előtt értesült Ninive pusztulásáról és látta, hogyan viszi őket fogságba Artaxerxész Média királya. Áldotta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Halála előtt örvendezett Ninive sorsa miatt és áldotta az Urat, az Istent, örökkön örökké.	15 Un père, accablé d'une douleur amère, a fait l'image du fils qui lui avait été prématurément ravi, et il s'est mis à adorer comme dieu celui qui était mort peu auparavant comme un homme, et il lui établit parmi ses serviteurs un culte et des sacrifices.
	16 Puis, le temps s'écoulant, cette coutume criminelle s'affermit, et l'erreur fut observée comme une loi, et les idoles furent adorées sur l'ordre des princes.
	17 Et lorsque les hommes ne pouvaient honorer en face ceux qui étaient loin d'eux, ils faisaient apporter de loin leur portrait, ou bien ils faisaient faire l'image visible du roi qu'ils voulaient honorer, afin de rendre à celui qui était absent un culte aussi zélé que s'il eût été présent.
	18 L'adresse admirable du sculpteur augmenta encore ce culte dans l'esprit des (adorateurs) ignorants eux-mêmes.
	19 Car l'artiste, voulant plaire à celui qui l'employait, épuisa tout son art à embellir (parfaire) la ressemblance du portrait.
	20 Et la foule des hommes, séduite par la beauté de l'œuvre, regarda comme un dieu celui qui auparavant était honoré comme un homme.
	21 Telle fut l'illusion de la vie humaine, provenant de ce que les hommes, devenus esclaves de leurs affections ou des rois, donnèrent à des pierres et à du bois le nom incommunicable.
	22 Et il n'a pas suffi aux hommes d'être dans l'erreur touchant la connaissance (science) de Dieu ; mais, vivant dans la (une) grande confusion (lutte) (que) cré(é)e l'ignorance, ils donnent le nom de paix à des maux si nombreux et si grands.
	23 Car, ou bien ils immolent leurs propres enfants, ou ils offrent des sacrifices clandestins, ou ils célèbrent des veilles pleines de folie (d'une brutalité furieuse) :
	24 aussi ne gardent-ils aucune pudeur, ni dans leur vie, ni (la chasteté) dans leurs mariages ; mais l'un tue l'autre par envie, ou l'outrage par l'adultère ;
	25 tout est affreusement mêlé, le sang, le meurtre, le vol et la tromperie, la corruption et l'infidélité, le tumulte et le parjure, le trouble (vexation) des gens de bien,
	26 l'oubli de Dieu, la souillure des âmes, l'avortement (changement de naissance, note), l'inconstance des mariages, les excès (dissolutions) de l'adultère et de l'impudicité.
	27 Car le culte des idoles abominables est la cause, le principe et la fin de tout mal.
	28 Car ou bien ils s'abandonnent à la folie dans leurs divertissements (réjouissances), ou ils font (annoncent comme certaines) des prédictions pleines de mensonge, ou ils vivent dans l'injustice, ou ils se parjurent aussitôt (sans hésitation).
	29 Car, ayant mis leur confiance en des idoles qui n'ont pas d'âme, ils espèrent n'être pas punis de leurs parjures.
	30 Mais ils seront à bon droit punis de ce double crime, pour avoir eu de Dieu des sentiments impies en révérant les idoles, et pour avoir fait de faux serments en méprisant la justice par leur perfidie.
	31 Car ce n'est pas la puissance de ceux par qui ils ont juré, mais la peine due aux pécheurs, qui punit toujours la prévarication des hommes injustes.