| 1 הָעִזוּ ׀ בְּנֵי בִנְיָמִן מִקֶּרֶב יְרוּשָׁלִַם וּבִתְקוֹעַ תִּקְעוּ שׁוֹפָר וְעַל־בֵּית הַכֶּרֶם שְׂאוּ מַשְׂאֵת כִּי רָעָה נִשְׁקְפָה מִצָּפוֹן וְשֶׁבֶר גָּדֽוֹל׃ | 1 Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálem belsejéből! Tekoában fújjátok meg a harsonát, és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás. |
| 2 הַנָּוָה וְהַמְּעֻנָּגָה דָּמִיתִי בַּת־צִיּֽוֹן׃ | 2 A szépet és elkényeztetettet, Sion leányát elpusztítom. |
| 3 אֵלֶיהָ יָבֹאוּ רֹעִים וְעֶדְרֵיהֶם תָּקְעוּ עָלֶיהָ אֹֽהָלִים סָבִיב רָעוּ אִישׁ אֶת־יָדֽוֹ׃ | 3 Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá, sátrakat vernek körülötte, lelegeli mindegyik a maga területét. |
| 4 קַדְּשׁוּ עָלֶיהָ מִלְחָמָה קוּמוּ וְנַעֲלֶה בַֽצׇּהֳרָיִם אוֹי לָנוּ כִּֽי־פָנָה הַיּוֹם כִּי יִנָּטוּ צִלְלֵי־עָֽרֶב׃ | 4 »Készüljetek háborúra ellene, keljetek fel, és vonuljunk fel délben! Jaj nekünk, mert estére fordult a nap, mert megnyúlnak az esti árnyak! |
| 5 קוּמוּ וְנַעֲלֶה בַלָּיְלָה וְנַשְׁחִיתָה אַרְמְנוֹתֶֽיהָ׃ | 5 Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel, romboljuk le palotáit!« |
| 6 כִּי כֹה אָמַר יְהֹוָה צְבָאוֹת כִּרְתוּ עֵצָה וְשִׁפְכוּ עַל־יְרוּשָׁלִַם סֹֽלְלָה הִיא הָעִיר הׇפְקַד כֻּלָּהּ עֹשֶׁק בְּקִרְבָּֽהּ׃ | 6 Mert így szól a Seregek Ura: »Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel sáncként Jeruzsálem ellen! Ez az a város, mely megbűnhődik, csupa zsarolás van belsejében. |
| 7 כְּהָקִיר בור בַּיִר מֵימֶיהָ כֵּן הֵקֵרָה רָעָתָהּ חָמָס וָשֹׁד יִשָּׁמַע בָּהּ עַל־פָּנַי תָּמִיד חֳלִי וּמַכָּֽה׃ | 7 Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja frissen ő a gonoszságát. Erőszak és elnyomás hallatszik benne, betegség és csapás van előttem szüntelen. |
| 8 הִוָּֽסְרִי יְרוּשָׁלִַם פֶּן־תֵּקַע נַפְשִׁי מִמֵּךְ פֶּן־אֲשִׂימֵךְ שְׁמָמָה אֶרֶץ לוֹא נוֹשָֽׁבָה׃ | 8 Fogadd meg az intést, Jeruzsálem, nehogy elforduljon lelkem tőled, nehogy pusztasággá tegyelek, lakatlan földdé!« |
| 9 כֹּה אָמַר יְהֹוָה צְבָאוֹת עוֹלֵל יְעוֹלְלוּ כַגֶּפֶן שְׁאֵרִית יִשְׂרָאֵל הָשֵׁב יָֽדְךָ כְּבוֹצֵר עַל־סַלְסִלּֽוֹת׃ | 9 Így szól a Seregek Ura: »Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt, Izrael maradékát. Ismét nyújtsd ki kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőkre!« |
| 10 עַל־מִי אֲדַבְּרָה וְאָעִידָה וְיִשְׁמָעוּ הִנֵּה עֲרֵלָה אׇזְנָם וְלֹא יוּכְלוּ לְהַקְשִׁיב הִנֵּה דְבַר־יְהֹוָה הָיָה לָהֶם לְחֶרְפָּה לֹא יַחְפְּצוּ־בֽוֹ׃ | 10 Kinek beszéljek és tegyek bizonyságot, hogy meghallják? Íme, körülmetéletlen a fülük, és nem tudnak figyelni; íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik, nem lelik kedvüket benne. |
| 11 וְאֵת חֲמַת יְהֹוָה ׀ מָלֵאתִי נִלְאֵיתִי הָכִיל שְׁפֹךְ עַל־עוֹלָל בַּחוּץ וְעַל סוֹד בַּחוּרִים יַחְדָּו כִּֽי־גַם־אִישׁ עִם־אִשָּׁה יִלָּכֵדוּ זָקֵן עִם־מְלֵא יָמִֽים׃ | 11 Ezért az Úr haragja tölt el engem, nem bírom tovább magamban tartani. »Öntsd ki a gyermekre az utcán, és az ifjak csoportjára egyaránt! Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt, az öreg azzal, akinek beteltek napjai. |
| 12 וְנָסַבּוּ בָֽתֵּיהֶם לַאֲחֵרִים שָׂדוֹת וְנָשִׁים יַחְדָּו כִּֽי־אַטֶּה אֶת־יָדִי עַל־יֹשְׁבֵי הָאָרֶץ נְאֻם־יְהֹוָֽה׃ | 12 Házaik mások birtokába jutnak, a mezők és asszonyok is egyaránt. Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira« – mondja az Úr. |
| 13 כִּי מִקְּטַנָּם וְעַד־גְּדוֹלָם כֻּלּוֹ בּוֹצֵעַ בָּצַע וּמִנָּבִיא וְעַד־כֹּהֵן כֻּלּוֹ עֹשֶׂה שָּֽׁקֶר׃ | 13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindegyikük nyereséget hajhász; és a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel. |
| 14 וַֽיְרַפְּאוּ אֶת־שֶׁבֶר עַמִּי עַל־נְקַלָּה לֵאמֹר שָׁלוֹם ׀ שָׁלוֹם וְאֵין שָׁלֽוֹם׃ | 14 Népem sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!« Pedig nincsen békesség. |
| 15 הֹבִישׁוּ כִּי תוֹעֵבָה עָשׂוּ גַּם־בּוֹשׁ לֹֽא־יֵבוֹשׁוּ גַּם־הַכְלִים לֹא יָדָעוּ לָכֵן יִפְּלוּ בַנֹּפְלִים בְּעֵת־פְּקַדְתִּים יִכָּשְׁלוּ אָמַר יְהֹוָֽה׃ | 15 Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. »Ezért elesnek az elesőkkel, és amikor meglátogatom őket, elbuknak« – mondja az Úr. |
| 16 כֹּה אָמַר יְהֹוָה עִמְדוּ עַל־דְּרָכִים וּרְאוּ וְשַׁאֲלוּ ׀ לִנְתִבוֹת עוֹלָם אֵי־זֶה דֶרֶךְ הַטּוֹב וּלְכוּ־בָהּ וּמִצְאוּ מַרְגּוֹעַ לְנַפְשְׁכֶם וַיֹּאמְרוּ לֹא נֵלֵֽךְ׃ | 16 Így szól az Úr: »Álljatok ki az utakra, és nézzétek, kérdezősködjetek az ősi ösvények felől, melyik út a jó, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!« De azt mondták: »Nem járunk!« |
| 17 וַהֲקִמֹתִי עֲלֵיכֶם צֹפִים הַקְשִׁיבוּ לְקוֹל שׁוֹפָר וַיֹּאמְרוּ לֹא נַקְשִֽׁיב׃ | 17 Őröket állítottam fölétek: »Figyeljetek a kürtszóra!« De azt mondták: »Nem figyelünk!« |
| 18 לָכֵן שִׁמְעוּ הַגּוֹיִם וּדְעִי עֵדָה אֶת־אֲשֶׁר־בָּֽם׃ | 18 Ezért halljátok, ti nemzetek, és tudd meg, te népgyűlés, mi történik velük! |
| 19 שִׁמְעִי הָאָרֶץ הִנֵּה אָנֹכִי מֵבִיא רָעָה אֶל־הָעָם הַזֶּה פְּרִי מַחְשְׁבוֹתָם כִּי עַל־דְּבָרַי לֹא הִקְשִׁיבוּ וְתוֹרָתִי וַיִּמְאֲסוּ־בָֽהּ׃ | 19 Halld meg, te föld: »Íme, én bajt hozok erre a népre, gondolataik gyümölcsét, mert igéimre nem figyeltek, és törvényemet megvetették. |
| 20 לָמָּה־זֶּה לִי לְבוֹנָה מִשְּׁבָא תָבוֹא וְקָנֶה הַטּוֹב מֵאֶרֶץ מֶרְחָק עֹלֽוֹתֵיכֶם לֹא לְרָצוֹן וְזִבְחֵיכֶם לֹא־עָרְבוּ לִֽי׃ | 20 Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a jó illatú nád messze földről? Égőáldozataitok nem kedvesek, és véresáldozataitok nem tetszenek nekem.« |
| 21 לָכֵן כֹּה אָמַר יְהֹוָה הִנְנִי נֹתֵן אֶל־הָעָם הַזֶּה מִכְשֹׁלִים וְכָשְׁלוּ בָם אָבוֹת וּבָנִים יַחְדָּו שָׁכֵן וְרֵעוֹ יאבדו וְאָבָֽדוּ׃ | 21 Ezért így szól az Úr: »Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek, és elbuknak bennük apák és fiak együtt, szomszéd és társa elvesznek.« |
| 22 כֹּה אָמַר יְהֹוָה הִנֵּה עַם בָּא מֵאֶרֶץ צָפוֹן וְגוֹי גָּדוֹל יֵעוֹר מִיַּרְכְּתֵי־אָֽרֶץ׃ | 22 Így szól az Úr: »Íme, egy nép jön észak földjéről, és nagy nemzet kél a föld végéről. |
| 23 קֶשֶׁת וְכִידוֹן יַחֲזִיקוּ אַכְזָרִי הוּא וְלֹא יְרַחֵמוּ קוֹלָם כַּיָּם יֶהֱמֶה וְעַל־סוּסִים יִרְכָּבוּ עָרוּךְ כְּאִישׁ לַמִּלְחָמָה עָלַיִךְ בַּת־צִיּֽוֹן׃ | 23 Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek, és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Felsorakoztak mint harcosok ellened, Sion leánya!« |
| 24 שָׁמַעְנוּ אֶת־שׇׁמְעוֹ רָפוּ יָדֵינוּ צָרָה הֶחֱזִקַתְנוּ חִיל כַּיּֽוֹלֵדָֽה׃ | 24 »Hallottuk a hírét, lehanyatlott a kezünk; szorongás fogott el minket, gyötrelem, mint a szülő asszonyt.« |
| 25 אַל־תֵּֽצְאוּ תצאי הַשָּׂדֶה וּבַדֶּרֶךְ אַל־תֵּלֵכוּ תלכי כִּי חֶרֶב לְאֹיֵב מָגוֹר מִסָּבִֽיב׃ | 25 Ne menjetek ki a mezőre, és az úton ne járjatok, mert ellenség kardja vár, és rettenet mindenfelől! |
| 26 בַּת־עַמִּי חִגְרִי־שָׂק וְהִתְפַּלְּשִׁי בָאֵפֶר אֵבֶל יָחִיד עֲשִׂי לָךְ מִסְפַּד תַּמְרוּרִים כִּי פִתְאֹם יָבֹא הַשֹּׁדֵד עָלֵֽינוּ׃ | 26 Népem leánya, ölts zsákruhát, és fetrengj a hamuban! Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás, keserves jajgatással! Mert hirtelen jön el a pusztító ellenünk. |
| 27 בָּחוֹן נְתַתִּיךָ בְעַמִּי מִבְצָר וְתֵדַע וּבָחַנְתָּ אֶת־דַּרְכָּֽם׃ | 27 Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé: ismerd meg és vizsgáld meg útjukat! |
| 28 כֻּלָּם סָרֵי סוֹרְרִים הֹלְכֵי רָכִיל נְחֹשֶׁת וּבַרְזֶל כֻּלָּם מַשְׁחִיתִים הֵֽמָּה׃ | 28 Mindnyájan elpártolt lázadók, akik rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan romlottak. |
| 29 נָחַר מַפֻּחַ מאשתם מֵאֵשׁ תַּם עֹפָרֶת לַשָּׁוְא צָרַף צָרוֹף וְרָעִים לֹא נִתָּֽקוּ׃ | 29 Fújtatott a fújtató, de a tűztől sértetlen maradt az ólom; hiába olvasztották, a gonoszok mégsem váltak ki. |
| 30 כֶּסֶף נִמְאָס קָרְאוּ לָהֶם כִּֽי־מָאַס יְהֹוָה בָּהֶֽם׃ | 30 Elvetett ezüstnek hívják őket, mert elvetette az Úr őket. |
