A Prédikátor könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Fillion
1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki találja meg a dolgok nyitját? Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát, és meglágyítja a vonások keménységét.	1 La sagesse de l'homme luit sur son visage, et le Tout-Puissant le lui change a Son gré.
2 Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára!	2 Pour moi j'observe la bouche du roi et les préceptes, à cause du serment fait à Dieu.
3 Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar,	3 Ne te hâte pas de te retirer d'auprès de Lui, et ne persiste pas dans une oeuvre mauvaise, car Il fera tout ce qu'Il voudra.
4 mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: »Miért teszed?«	4 Sa parole est pleine de puissance, et nul ne peut Lui dire: Pourquoi faites-Vous ainsi?
5 Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje.	5 Celui qui garde le précepte ne ressentira aucun mal. Le coeur du sage connaît le temps et la réponse.
6 Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj.	6 Pour toute chose il y a un temps et un moment favorable, et c'est une grande affliction pour l'homme
7 Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd.	7 d'ignorer le passé, et d'être dans l'impuissance de recevoir aucune nouvelle de l'avenir.
8 Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.	8 Il n'est pas au pouvoir de l'homme de retenir son souffle vital, et il n'a pas de puissance sur le jour de la mort; il ne lui est pas permis de se reposer quand la guerre le menace, et l'impiété ne sauvera pas l'impie.
9 Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik.	9 J'ai considéré toutes ces choses, et j'ai appliqué mon coeur à toutes les choses qui se font sous le soleil. Quelquefois un homme en domine un autre pour son propre malheur.
10 Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. – Az is hiúság,	10 J'ai vu porter au sépulcre des impies, qui, lorsqu'ils vivaient encore, étaient dans le lieu saint, et qu'on louait dans la cité, comme si leurs oeuvres eussent été justes. Mais cela aussi est une vanité.
11 hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik,	11 Car parce qu'une sentence n'est pas immédiatement prononcée contre les méchants, les fils des hommes commettent le crime sans aucune crainte.
12 mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak,	12 Cependant, quoique le pécheur fasse cent fois le mal, et qu'il soit supporté avec patience, j'ai reconnu qu'il y aura du bonheur pour ceux qui craignent Dieu et qui révèrent Sa face.
13 és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. –	13 Puisse-t-il ne pas y avoir de bonheur pour l'impie, et que ses jours ne soient pas prolongés, et que ceux qui ne craignent point la face du Seigneur passent comme l'ombre!
14 Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság!	14 Il est encore une autre vanité sur la terre. Il y a des justes à qui des malheurs arrivent, comme s'ils avaient fait les actions des impies; et il y a des impies qui vivent dans l'assurance comme s'ils avaient fait les oeuvres des justes. Mais j'affirme que c'est encore là une très grande vanité.
15 Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.	15 J'ai donc loué la joie, parce qu'il n'y a de bonheur pour l'homme sous le soleil qu'à manger, et à boire, et à se réjouir, et qu'il n'emporte que cela avec lui de son travail, pendant les jours de sa vie que Dieu lui a donnés sous le soleil.
16 Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,	16 J'ai aussi appliqué mon coeur à connaître la sagesse, et à considérer les occupations qui ont lieu sur la terre. Il est des hommes dont les yeux ne goûtent le sommeil ni jour ni nuit.
17 akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.	17 Et j'ai compris que l'homme ne peut trouver aucune raison de toutes les oeuvres de Dieu qui se font sous le soleil; et que plus il se fatigue à chercher, moins il trouve; et même quand le sage dit qu'il a cette connaissance, il ne peut pas la trouver.