1 Ten a bien, Job, escuchar mis palabras, presta oído a todas mis razones. | 1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra! |
2 Ya ves que he abierto mi boca, en mi paladar habla mi lengua. | 2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban! |
3 Mi corazón dará palabras cuerdas, la pura verdad dirán mis labios. | 3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam. |
4 El soplo de Dios me hizo, me animó el aliento de Sadday. | 4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem. |
5 Si eres capaz, replícame, ¡alerta, ponte en guardia ante mí! | 5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben. |
6 Mira, soy como tú, no soy un dios, también yo de arcilla fui plasmado. | 6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is, |
7 Por eso mi terror no te ha de espantar, no pesará mi mano sobre ti. | 7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre! |
8 No has hecho más que decir a mis propios oídos, - pues he oído el son de tus palabras -: | 8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát: |
9 «Puro soy, sin delito; limpio estoy, no hay culpa en mí. | 9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem! |
10 Pero él inventa contra mí pretextos, y me reputa como su enemigo; | 10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem! |
11 mis pies pone en el cepo, espía todas mis sendas.» | 11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’ |
12 Pues bien, respondo, en esto no tienes razón, porque Dios es más grande que el hombre. | 12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél. |
13 ¿Por qué te querellas tú con él porque no responda a todas tus palabras? | 13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra? |
14 Habla Dios una vez, y otra vez, sin que se le haga caso. | 14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor: |
15 En sueños, en visión nocturna, cuando un letargo cae sobre los hombres, mientras están dormidos en su lecho, | 15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek; |
16 entonces abre él el oído de los hombres, y con sus apariciones les espanta, | 16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket, |
17 para apartar al hombre de sus obras y acabar con su orgullo de varón, | 17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől, |
18 para librar su alma de la fosa y su vida de pasar el Canal. | 18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba. |
19 También es corregido por el dolor en su camilla, por el temblor continuo de sus huesos, | 19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját, |
20 cuando a su vida el alimento asquea y a su alma los manjares exquisitos, | 20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt; |
21 cuando su carne desaparece de la vista, y sus huesos, que no se veían, aparecen; | 21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek. |
22 cuando su alma a la fosa se aproxima y su vida a la morada de los muertos. | 22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz. |
23 Si hay entonces junto a él un Ángel, un Mediador escogido entre mil, que declare al hombre su deber, | 23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét, |
24 que de él se apiade y diga: «Líbrale de bajar a la fosa, yo he encontrado el rescate de su alma», | 24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’ |
25 su carne se renueva de vigor juvenil, vuelve a los días de su adolescencia. | 25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait. |
26 Invoca a Dios, que le otorga su favor, y va a ver con júbilo su rostro Anuncia a los demás su justicia, | 26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát. |
27 canta así entre los hombres: «Yo había pecado y torcido el derecho, mas Dios no me ha dado el merecido. | 27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam: |
28 Ha librado mi alma de pasar por la fosa, y mi vida contempla la luz.» | 28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’ |
29 He aquí todo lo que hace Dios, dos y tres veces con el hombre, | 29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel, |
30 para recobrar su alma de la fosa, para que sea alumbrado con la luz de los vivos. | 30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével. |
31 Atiende, Job, escúchame, guarda silencio, y yo hablaré. | 31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én! |
32 Si tienes algo que decir, replícame, habla, pues yo deseo darte la razón. | 32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat. |
33 Si no, escúchame, guarda silencio, y yo te enseñaré sabiduría. | 33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!« |