A zsoltárok könyve 139
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | NOVA VULGATA |
---|---|
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, | 1 Magistro chori. David. Psalmus. Domine, scrutatus es et cognovisti me, |
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, | 2 tu cognovisti sessionem meam et resurrectionem meam. Intellexisti cogitationes meas de longe, |
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. | 3 semitam meam et accubitum meum investigasti. Et omnes vias meas perspexisti, |
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. | 4 quia nondum est sermo in lingua mea, et ecce, Domine, tu novisti omnia. |
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. | 5 A tergo et a fronte coartasti me et posuisti super me manum tuam. |
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! | 6 Mirabilis nimis facta est scientia tua super me, sublimis, et non attingam eam. |
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? | 7 Quo ibo a spiritu tuo et quo a facie tua fugiam? |
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. | 8 Si ascendero in caelum, tu illic es; si descendero in infernum, ades. |
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, | 9 Si sumpsero pennas aurorae et habitavero in extremis maris, |
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. | 10 etiam illuc manus tua deducet me, et tenebit me dextera tua. |
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«, | 11 Si dixero: “ Forsitan tenebrae compriment me, et nox illuminatio erit circa me ”, |
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. | 12 etiam tenebrae non obscurabuntur a te, et nox sicut dies illuminabitur - sicut tenebrae eius ita et lumen eius -. |
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. | 13 Quia tu formasti renes meos, contexuisti me in utero matris meae. |
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! | 14 Confitebor tibi, quia mirabiliter plasmatus sum; mirabilia opera tua, et anima mea cognoscit nimis. |
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. | 15 Non sunt abscondita ossa mea a te, cum factus sum in occulto, contextus in inferioribus terrae. |
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. | 16 Imperfectum adhuc me viderunt oculi tui, et in libro tuo scripti erant omnes dies: ficti erant, et nondum erat unus ex eis. |
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! | 17 Mihi autem nimis pretiosae cogitationes tuae, Deus; nimis gravis summa earum. |
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. | 18 Si dinumerabo eas, super arenam multiplicabuntur; si ad finem pervenerim, adhuc sum tecum. |
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, | 19 Utinam occidas, Deus, peccatores; viri sanguinum, declinate a me. |
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. | 20 Qui loquuntur contra te maligne: exaltantur in vanum contra te. |
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? | 21 Nonne, qui oderunt te, Domine, oderam et insurgentes in te abhorrebam? |
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. | 22 Perfecto odio oderam illos, et inimici facti sunt mihi. |
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, | 23 Scrutare me, Deus, et scito cor meum; proba me et cognosce semitas meas |
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem. | 24 et vide, si via vanitatis in me est, et deduc me in via aeterna. |