A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	GREEK BIBLE
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Εις τον πρωτον μουσικον. Ψαλμος του Δαβιδ.>> Κυριε, εδοκιμασας με και με εγνωρισας.
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 Συ γνωριζεις το καθισμα μου και την εγερσιν μου? νοεις τους λογισμους μου απο μακροθεν.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Εξερευνας το περιπατημα μου και το πλαγιασμα μου και πασας τας οδους μου γνωριζεις.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Διοτι και πριν ελθη ο λογος εις την γλωσσαν μου, ιδου, Κυριε, γνωριζεις το παν.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Με περικυκλονεις οπισθεν και εμπροσθεν, και εθεσας επ' εμε την χειρα σου.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Η γνωσις αυτη ειναι υπερθαυμαστος εις εμε? ειναι υψηλη? δεν δυναμαι να φθασω εις αυτην.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Που να υπαγω απο του πνευματος σου; και απο του προσωπου σου που να φυγω;
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Εαν αναβω εις τον ουρανον, εισαι εκει? εαν πλαγιασω εις τον αδην, ιδου, συ.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Εαν λαβω τας πτερυγας της αυγης και κατοικησω εις τα εσχατα της θαλασσης,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 και εκει θελει με οδηγησει η χειρ σου και η δεξια σου θελει με κρατει.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Εαν ειπω, Αλλα το σκοτος θελει με σκεπασει, και η νυξ θελει εισθαι φως περι εμε?
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 και αυτο το σκοτος δεν σκεπαζει ουδεν απο σου? και η νυξ λαμπει ως η ημερα? εις σε το σκοτος ειναι ως το φως.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Διοτι συ εμορφωσας τους νεφρους μου? με περιετυλιξας εν τη κοιλια της μητρος μου.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Θελω σε υμνει, διοτι φοβερως και θαυμασιως επλασθην? θαυμασια ειναι τα εργα σου? και η ψυχη μου καλλιστα γνωριζει τουτο.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Δεν εκρυφθησαν τα οστα μου απο σου, ενω επλαττομην εν τω κρυπτω και διεμορφονομην εν τοις κατωτατοις της γης.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Το αδιαμορφωτον του σωματος μου ειδον οι οφθαλμοι σου? και εν τω βιβλιω σου παντα ταυτα ησαν γεγραμμενα, ως και αι ημεραι καθ' ας εσχηματιζοντο, και ενω ουδεν εκ τουτων υπηρχε?
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 ποσον δε πολυτιμοι ειναι εις εμε αι βουλαι σου, Θεε? ποσον εμεγαλυνθη ο αριθμος αυτων.
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Εαν ηθελον να απαριθμησω αυτας, υπερβαινουσι την αμμον? εξυπνω, και ετι ειμαι μετα σου.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Βεβαιως θελεις θανατωσει τους ασεβεις, Θεε? απομακρυνθητε λοιπον απ' εμου, ανδρες αιματων.
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Διοτι λαλουσι κατα σου ασεβως? οι εχθροι σου λαμβανουσι το ονομα σου επι ματαιω.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Μη δεν μισω, Κυριε, τους μισουντας σε; και δεν αγανακτω κατα των επανισταμενων επι σε;
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Με τελειον μισος μισω αυτους? δια εχθρους εχω αυτους.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Δοκιμασον με, Θεε, και γνωρισον την καρδιαν μου? εξετασον με και μαθε τους στοχασμους μου?
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 και ιδε, αν υπαρχη εν εμοι οδος ανομιας? και οδηγησον με εις την οδον την αιωνιον.