Livre de Néhémie 9

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Le vingt-quatrième jour de ce mois, les Israélites, revêtus de sacs et la tête couverte de poussière,se rassemblèrent pour un jeûne.	1 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.
2 La race d'Israël se sépara de tous les gens de souche étrangère: debout, ils confessèrent leurspéchés et les iniquités de leurs pères.	2 Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.
3 Debout, et chacun à sa place, ils lurent dans le livre de la Loi de Yahvé leur Dieu, durant un quartde la journée; pendant un autre quart, ils confessaient leurs péchés et se prosternaient devant Yahvé leur Dieu.	3 Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.
4 Prenant place sur l'estrade des lévites, Josué, Binnuï, Qadmiel, Shebanya, Bunni, Shérébya, Bani,Kenani crièrent à voix forte vers Yahvé leur Dieu,	4 Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
5 et les lévites Josué, Qadmiel, Bani, Hashabnéya, Shérébya, Hodiyya, Shebanya, Petahya dirent:"Levez-vous, bénissez Yahvé votre Dieu!" Bénis sois-tu, Yahvé notre Dieu, d'éternité en éternité! Et qu'onbénisse ton Nom de gloire qui surpasse toute bénédiction et louange!	5 Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!
6 C'est toi, Yahvé, qui es l'Unique! Tu fis les cieux, les cieux des cieux et toute leur armée, la terre ettout ce qu'elle porte, les mers et tout ce qu'elles renferment. Tout cela, c'est toi qui l'animes et l'armée des cieuxdevant toi se prosterne.	6 Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.
7 Tu es Yahvé, Dieu, qui fis choix d'Abram, le tiras d'Ur des Chaldéens et lui donnas le nomd'Abraham.	7 Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;
8 Trouvant son coeur fidèle devant toi, tu fis alliance avec lui, pour lui donner le pays du Cananéen,du Hittite et de l'Amorite, du Perizzite, du Jébuséen et du Girgashite, à lui et à sa postérité. Et tu as tenu tespromesses, car tu es juste.	8 és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.
9 Tu vis la détresse de nos pères en Egypte, tu entendis leur cri près la mer des Roseaux.	9 Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,
10 Tu opéras signes et prodiges contre Pharaon, tous ses valets et tout le peuple de son pays; car tusavais quelle fut envers eux leur arrogance. Tu t'acquis un renom qui dure encore.	10 jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.
11 La mer, tu l'ouvris devant eux: ils passèrent au milieu de la mer à pied sec. Dans les abîmes tuprécipitas leurs poursuivants, telle une pierre dans des eaux impétueuses.	11 Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig – mint valami követ a rengeteg vízbe – úgy dobtad be a mélybe.
12 Par une colonne de nuée, tu les guidas le jour, la nuit, par une colonne de feu, pour illuminerdevant eux la voie où ils chemineraient.	12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.
13 Tu es descendu sur le mont Sinaï, et du ciel leur as parlé; et tu leur as donné des ordonnancesjustes, des lois sûres, des préceptes et des commandements excellents;	13 Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.
14 tu leur fis connaître ton saint sabbat; tu leur prescrivis commandements, préceptes et Loi par leministère de Moïse, ton serviteur.	14 Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.
15 Du ciel tu leur fournis le pain pour leur faim, du roc tu fis jaillir l'eau pour leur soif. Tu leurcommandas d'aller prendre possession du pays que tu avais fait serment de leur donner.	15 Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
16 Mais nos pères s'enorgueillirent, ils raidirent la nuque, ils n'obéirent point à tes ordres.	16 Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,
17 Ils refusèrent d'obéir, oublieux des merveilles que tu avais accomplies pour eux; ils raidirent lanuque, ils se mirent en tête de retourner en Egypte, à leur esclavage. Mais tu es le Dieu des pardons, plein depitié et de tendresse, lent à la colère et riche en bonté: tu ne les as pas abandonnés!	17 vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,
18 Même quand ils se fabriquèrent un veau de métal fondu, déclarèrent: "C'est là ton Dieu qui t'a faitmonter d'Egypte!" et commirent de grands blasphèmes,	18 még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból.’ Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.
19 toi, dans ton immense tendresse, tu ne les as pas abandonnés au désert: la colonne de nuée nes'écarta point d'eux pour les guider de jour sur la route, ni la colonne de feu la nuit, pour illuminer devant eux laroute où ils chemineraient.	19 Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.
20 Tu leur as donné ton bon esprit pour les rendre sages, tu n'as pas retenu ta manne loin de leurbouche et tu leur as fourni l'eau pour leur soif.	20 Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
21 40 ans tu en pris soin au désert: ils ne manquèrent de rien, ni leurs habits ne s'usèrent, ni leurspieds n'enflèrent.	21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.
22 Et tu leur livras des royaumes et des peuples et les leur attribuas en cantons frontaliers: ils ontpris possession du pays de Sihôn, roi de Heshbôn, et du pays d'Og, roi du Bashân.	22 Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.
23 Et tu multiplias leurs fils comme étoiles du ciel et tu les introduisis dans le pays où tu avais dit àleurs pères d'entrer pour en prendre possession.	23 Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.
24 Les fils envahirent et conquirent ce pays et tu abaissas devant eux les habitants du pays, lesCananéens, que tu livras entre leurs mains, leurs rois et les peuples du pays pour les traiter à leur gré;	24 Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.
25 ils s'emparèrent de villes fortifiées et d'une terre grasse; ils héritèrent de maisons regorgeant detous biens, de citernes déjà creusées, de vignes, d'oliviers, d'arbres fruitiers à profusion: ils mangèrent, ils serassasièrent, ils engraissèrent, ils firent leurs délices de tes immenses biens.	25 Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.
26 Mais voici qu'indociles, révoltés contre toi, ils jetèrent ta Loi derrière leur dos, ils tuèrent lesprophètes qui les avertissaient pour te les ramener et commirent de grands blasphèmes.	26 Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.
27 Tu les livras alors aux mains de leurs oppresseurs, qui les opprimèrent. Au temps de leuroppression, ils criaient vers toi, et toi, du ciel, tu les entendais et dans ton immense tendresse tu leur accordaisdes sauveurs qui les délivraient des mains de leurs oppresseurs.	27 Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.
28 Mais, sitôt en paix, voilà qu'ils refaisaient le mal devant toi, et tu les abandonnais aux mains deleurs ennemis, qui les tyrannisaient. Eux, de nouveau, criaient vers toi, et toi, du ciel, tu les entendais: que de foisdans ta tendresse ne les délivras-tu pas!	28 Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,
29 Tu les avertis pour les ramener à ta Loi: mais ils s'enorgueillirent, ils n'obéirent pas à tescommandements, ils péchèrent contre tes ordonnances, celles-là mêmes où trouve vie l'homme qui les observe,ils présentèrent une épaule rebelle, raidirent leur nuque et n'obéirent point.	29 egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.
30 Tu fus patient avec eux bien des années; tu les avertis par ton Esprit, par le ministère de tesprophètes; mais ils n'écoutèrent pas. Alors tu les livras aux mains des peuples des pays.	30 Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.
31 Dans ton immense tendresse, tu ne les as pas exterminés, tu ne les as pas abandonnés, car tu es unDieu plein de pitié et de tendresse.	31 Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.
32 Et maintenant, ô notre Dieu, toi le Dieu grand, puissant et redoutable, qui maintiens l'alliance etla bonté, ne compte pas pour rien tout cet accablement qui est tombé sur nous, sur nos rois, nos chefs, nosprêtres, nos prophètes et tout ton peuple, depuis le temps des rois d'Assur jusqu'à ce jour.	32 Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.
33 Tu as été juste en tout ce qui nous est advenu, car tu as montré ta fidélité, alors que nousagissions mal.	33 Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.
34 Oui, nos rois, nos chefs, nos prêtres et nos pères n'ont pas suivi ta Loi, inattentifs à tescommandements et aux obligations que tu leur imposais.	34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.
35 Tant qu'ils furent en leur royaume, parmi les grands biens que tu leur accordais, et dans le vaste etfertile pays que tu avais mis devant eux, ils ne t'ont point servi et ne se sont pas détournés de leurs actionsmauvaises.	35 Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.
36 Voici que nous sommes aujourd'hui asservis, et le pays que tu avais donné à nos pères pour jouirde ses fruits et de ses biens, voici que nous y sommes en servitude.	36 És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.
37 Ses produits profitent aux rois, que tu nous imposas, pour nos péchés, et qui disposent à leur gréde nos personnes et de notre bétail. Nous sommes en grande détresse.	37 Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«