Salmi 104
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
DIODATI | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 BENEDICI, anima mia, il Signore; O Signore Iddio mio, tu sei sommamente grande; Tu sei vestito di gloria e di magnificenza. | 1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, |
2 Egli si ammanta di luce come di una vesta; Egli tende il cielo come una cortina. | 2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, |
3 Egli fa i palchi delle sue sale nelle acque; Egli pone le nuvole per suo carro: Egli passeggia sopra le ale del vento. | 3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. |
4 Egli fa i venti suoi Angeli, E il fuoco divampante suoi ministri. | 4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. |
5 Egli ha fondata la terra sulle sue basi; Giammai in perpetuo non sarà smossa. | 5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. |
6 Tu l’avevi già coperta dell’abisso, come d’una vesta; Le acque si erano fermate sopra i monti. | 6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. |
7 Esse fuggirono per lo tuo sgridare; Si affrettarono per la voce del tuo tuono; | 7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. |
8 Erano salite sopra i monti; ma discesero nelle valli, Al luogo che tu hai loro costituito. | 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. |
9 Tu hai loro posto un termine, il qual non trapasseranno; E non torneranno a coprir la terra | 9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. |
10 Egli è quel che manda le fonti per le valli, Onde esse corrono fra i monti; | 10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. |
11 Abbeverano tutte le bestie della campagna; Gli asini salvatichi spengono la lor sete con esse. | 11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. |
12 Presso a quelle si riparano gli uccelli del cielo; Fanno sentir di mezzo alle frondi le lor voci. | 12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. |
13 Egli adacqua i monti dalle sue stanze sovrane; La terra è saziata del frutto delle sue opere. | 13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. |
14 Egli fa germogliar l’erba per le bestie; E l’erbaggio per lo servigio dell’uomo, Facendo uscire della terra il pane. | 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, |
15 Egli rallegra il cuor dell’uomo col vino, Egli fa risplender la faccia coll’olio, E sostenta il cuor dell’uomo col pane. | 15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. |
16 Gli alberi del Signore ne son saziati; I cedri del Libano ch’egli ha piantati; | 16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. |
17 Dove gli uccelli si annidano; Gli abeti, che son la stanza della cicogna. | 17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. |
18 Gli alti monti sono per li cavriuoli; Le rocce sono il ricetto de’ conigli | 18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. |
19 Egli ha fatta la luna per le stagioni; Il sole conosce il suo occaso. | 19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. |
20 Tu mandi le tenebre, ed e’ si fa notte, Nella quale tutte le fiere delle selve vanno attorno. | 20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, |
21 I leoncelli rugghiano dietro alla preda, E per chiedere a Dio il lor pasto. | 21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. |
22 Ma, tosto ch’è levato il sole, si raccolgono, E giacciono ne’ lor ricetti. | 22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. |
23 Allora l’uomo esce alla sua opera, Ed al suo lavoro, infino alla sera. | 23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. |
24 Quanto grandi sono, o Signore, le tue opere! Tu le hai tutte fatte con sapienza; La terra è piena de’ tuoi beni. | 24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. |
25 Ecco, il mar grande ed ampio: Quivi son rettili senza numero, Amimali piccoli e grandi. | 25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. |
26 Quivi nuotano le navi, E il Leviatan che tu hai formato per ischerzare in esso. | 26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. |
27 Tutti gli animali sperano in te, Che tu dii loro il lor cibo al suo tempo. | 27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. |
28 Se tu lo dài loro, lo ricolgono; Se tu apri la tua mano, son saziati di beni. | 28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. |
29 Se tu nascondi la tua faccia, sono smarriti; Se tu ritiri il fiato loro, trapassano, E ritornano nella lor polvere. | 29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. |
30 Se tu rimandi il tuo spirito son creati; E tu rinnuovi la faccia della terra | 30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. |
31 Sia la gloria del Signore in eterno; Rallegrisi il Signore nelle sue opere; | 31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, |
32 Il quale se riguarda verso la terra, ella trema; Se tocca i monti, essi fumano. | 32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. |
33 Io canterò al Signore, mentre viverò; Io salmeggerò all’Iddio mio, tanto che io durerò. | 33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. |
34 Il mio ragionamento gli sarà piacevole, Io mi rallegrerò nel Signore. | 34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. |
35 Vengano meno i peccatori d’in su la terra, E gli empi non sieno più. Anima mia, benedici il Signore. Alleluia | 35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! |